A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOMÁROMY József: Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban

HERMAN OTTÓ LEVELEI A MISKOLCI MÚZEUMBAN 61 A Csőri baja nem rüh. A hány lódoktor, annyi vélemény és gyógyszer. Az egyik azt mondja ekczéma, a másik szőrtüsző atka — ez utóbbi gyógyíthatatlan volna; de a diagnózist nem tudják megcsinálni s a sok okoskodásnak az mond ellent, hogy a kutya nem vakaródzik és nem sorvad, eleven, csupa tüz. Hátán kiritkult a szőr s a bőr sajátságosan keresztbe rovátkos; ha nem kezelem, finom korpa válik le, a melyben sem atka sem varrás elfajulás. Dr. Scultéty Tivadar itt volt s kénszappanyt ajánlott, a mely mintha megállította volna a baj terjedését, de nem szüntette meg. Nem tudom bevenni a gondolatot, hogy ezt a brilliáns állatot főbelövessem, mert magam nem bírnám megtenni. Hiheted, hogy vágyva vágynék egy kis jó vadászatra, úgy kettesbe; de ha a kutyám elpusztul, bizony sok időre elmegy a kedvem. No de még nem mondtam le róla. A fényképet nagyon köszönöm s mint képet igen kitűnőnek találom; van abban még hangulat is. A fogyatkozás legfeljebb az, hogy a folyadékokba por jutott s az üvegek sem voltak tiszták; de kép jó, még haladás is, mert eddig csak ülő kutyákat vettek le szájukban apporttal. Szegény Csőri a Mezőségen 200 lépésre kúszott hason kígyózva a fürj után, mely azon volt, hogy a fiaitól elcsalja — valami szép volt. Még egyszer köszönet. Mindketten az egész frekvencziát öleljük én külön is Téged s maradok szerető bátyád Herman Ottó 47. Fehér papír M; 20 cm. Sz: 12 cm. 8 mm. 2 oldal Címzés: Tekintetes Sziits Béla uradalmi számtartó úrnak Csáklyó u. p. Sókút Zemplén megye Budapesten 1892 október 13. Édes Bélám! Akárhogyan iparkodtam, azt a tíz napot sehogy sem sikerült „közbevetni"; nem az útirajz miatt, mert avval idejére készültem el, hanem a Néprajzi Társaság miatt, a melylyel oly terhet vettem a nyakamra, mely mostani helyzetemmel össze nem egyeztethető s a melytől minden áron szabadulnom kellett, a mi sikerült is. Most azonban már késő is az idő; de nem is vehetnem a lelkemre, hogy innen, a kolerafészek kellő közepéből hozzátok menjek s esetleg elvigyem magammal a bajt. Édes anyád írja, hogy a grófod vadászott veled s hogy a Duna kitett magáért, aminek nagyon örülök. A Csőri helyrejött; kénszappan és artézi víz hozta létre a valóságos csodát. Igen igen jól esett volna a veled való vadászat s nagyon vágytam; de hát nem lehet. Jövő évre teljesen szabadon rendelkezem majd, mert a mivel irodalmilag tartoztam, azt az év végéig biztosan ledolgozom s így a jövő évet utazgatásokra szánhatom. Akkor majd módját ejthetem a csáklyázásnak. A legigazibb jóindulattal öleljük az egész frekvencziát! Minden jókat kíván szerető bátyád Herman Ottó