A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOMÁROMY József: Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban

58 KOMÁROMY JÓZSEF A mit neked azok az urak mondtak, az minden professionátus csirkefogónak a védelmi módszere, kezdve a jegyzőkönyv öntudatlan aláírásán és végesvégig; új csak az, hogy elhitetik veled, hogy miután a fellebbezés meg van engedve, ez ártatlanságra vall. Hiszen Spanga beismerésben volt s mégis helye volt a felébbezésnek. Még ha a vád általános lenne, hát érteném valahogyan; de hiszen az, esetek taxatíve vannak felsorolva, ezeket nem szabad tagadni, hanem meg kell czáfolni és ha Sch. nem tud czáfolni, akkor ne tagadjon, hanem könyörögjön kegyelemért. És elvégre is én, ki nehezen, szigorúan megőrzött becsületességgel küzdöttem ki magamnak azt a szerény helyet, a melyet a közéletben elfoglallok, nem erezhetek hajlandóságot — hogy oly positív bünlajstromot csak egy szóval is fedezzek. Az ismeretség, sőt még a barátság sem elég hatalom arra, hogy leplezni kívánjunk valamit, amiatisztázást követeli; ily esetekben az emberszeretet kötelessége nem ott kezdődik, ahol sokan gondolják. Arra kérlek, ne vedd érzékenyen szavaimat; leginkább azt akartam elérni, hogy kritikával járj el ott, a hol ez helyén is van. S hogy szavaim hatását lehetőleg enyhítsem, itt küldöm arczképemet, a melylyel már rég tartozom, egyúttal egy kéréssel is terhellek — tulajdonképen kettővel. 1. sz. Szeretném tudni, melyik napon lőtted az utolsó fürjét? Én még tegnapelőtt is találtam. 2. szór Édesanyád elbeszélte, hogy tartogatsz egy czifra kürtöt, a melyet valami Szabó nevű magyar ember készített. Minthogy én deczemberben a vésett szarvakról előadást fogok tartani, nagy köszönettel venném, ha azt a kürtöt átengednéd s szereznéd meg azt a szerszámot is, a melylyel vésték, mert a technika ez esetben fontos. A somogyi kanászok csak bicskát használnak. Mind a ketten jól vagyunk s mindnyájatokat ölelünk. Igaz szeretettel bátyád Herman Ottó 44. Fehér papír M: 22 cm. 7 mm. Sz: 14 cm. 6 mm. Oldal 4 Címzés: Tekintetes Szüts Béla uradalmi számtartó úrnak Csáklyó u. p. Sókút Zemplén megye Budapesten 1891 november 4. Édes Bélám ! Leveledet és igazán pompás küldeményedet kezeimhez vettem s noha a totalisateur miatt tele vagyok mindenféle tanulmányozással, egy rövid levélre mégis szakítok időt. Azt a dolgot ne vedd oly tragikusan; a míg az embernek fogékony szíve van, ráhat még az érdemtelenek rimánkodása is — jól tudom én azt. Ha a büntetés enyhítéséről van szó, azért is lehet tenni, parancsolja a humanitás, csak ne adja az ártatlant, az üldözöttet, mert az fogás. Különben hagyjuk ezt. A vésett kürtök között talán a legszebb nálam van; éveken át ki volt téve a Kertész kirakatában s eleinte 20 frtra tartotta, hagytam érni, soványodni, annyival is inkább, mert biztos voltam benne, hogy a mi ethnographusaink ezerszer mehetnek el a kirakat előtt,