A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KÖRMÖCZY László: Tokajhegyalja szőlőkultúrájának rekonstrukciója

436 KÖRMÖCZY LÁSZLÓ A szaporító anyagok termesztésénél megszűnt a néhány éve még tapasztalható fajta bizonytalanság. Nem egy esetben a Mátra vidékéről is hoztak gyökeres oltványt, s majd csak évek múltán derült ki, hogy a hegyaljai viszonyoknak nemmegfelelő fajtát telepítettek. Jelenleg már csak szelektált furmint kerül telepítésre. Több éves megfigyelés alapján kiválasztott tőkékről szedik az oltócsapokat, s az új telepítésekben ennek eredményeként már sikerült kiküszöbölni a kis termést hozó, bizonytalan beérésű, úgynevezett madárkás furmintot.

42 A termésmennyiség a tőkék hozamától függ, s a tömegszelekció föltétlenül termésfokozó hatású lesz. Ám Hegyalján a szőlők művelési költsége szükségessé teszi, hogy még nagyobb terméshozamú, ugyanakkor jó minőségű szőlőt szüreteljenek. A Szőlészeti Kutató Intézetben 1947-ben kezdték meg az egyedi, úgynevezett Kloon-szelekcióval azoknak a bő termő furmintfajtáknak a kiszűrését, amelyek erre a célra legjobban megfelelnek. Jelenleg 23 törzs, mintegy 1500 tőkéje áll már rendelkezésre. Előnye a nagy termőképesség, (tőkénként 1 — 2 kilogrammal többet ad) az átörökítő képesség (kiváló tulajdonságai az utódokban is fellelhetők) és hogy jó minőségű mustot ad, (a fürtökről szűrt must cukorfoka a jelenleginél nem alacsonyabb. Az elkövetkezendő feladat ezeknek a kiváló egyedeknek elszaporítása. A meglévő tőkékből akarják kialakítani a törzsszőlőt, ahol majd a vad beoltásához szükséges oltócsapokat termelik. Megvalósulás esetén 3 éves várakozás után évente mintegy 70.000 oltócsapot tudnak adni oltványkészítéshez.

43 Művelési mód, metszés. Hegyalja több mint 8 ezer holdnyi szőlőterületéből még ma is 6 ezer holdra tehető a hagyományos bakhátas műveléssel gondozott szőlők területe. Az új, korszerűbb módokra történő átállás már csak azért is problematikus, mert ezeknek jelentős része jó termőerőben lévő ültetvény. A bakhátas művelés elsősorban karóigényes, ami a telepítési és fenntartási költséget növeli. Mivel ezzel a művelési móddal hosszú időn keresztül még számolni kell, a termés fokozásával igyekeznek az önköltséget egyensúlyba hozni. A Hegyalján szokásos metszési módokkal ellentétben a Tarcali Szőlészeti Kutató Intézet dolgozta ki azokat a formációkat, amelyek a tőke kizsarolása nélkül, a különböző időjárási viszonyok mellett jól alkalmazhatók. Álltalánossá vált, a 2—4 szemre történő metszés és egyre ritkább a szálvesszőzés, az úgynevezett zsaroló metszés. Korábban a Tokaj hegyaljai Szaktanács, most pedig a Megyei Tanács VB. Mezőgazdasági Osztálya a Tarcali Kutató Intézettel közösen évről-évre rendszeresen megrendezi a metszési bemutatókat, aholis a tőkék megeredésétől függően az állami gazdaságok, tsz-ek, szakcsoportok és egyéni termelők népes gyülekezete előtt ismertetik a legalkalmasabbnak vélt metszési eljárást. Ennek jelentősége annál is nagyobb, mert a szőlőtermés nem utolsó sorban függ az időjárás ingadozásától, a tél enyhébb, vagy hidegebb voltától, s a jó termés biztosítására e szélsőségek figyelembevételével kell elvégezni a tőkék metszését. Az 1962, 1963 és 1964 év szélsőséges természeti viszonyai igen jó példát mutattak arra, hogy kedvezőtlen időjárási körülmények között is viszonylag jó termést lehet elérni az adottságokhoz mért szakszerű metszéssel. Kisebb területen terjedtek el, az ugyancsak a Tarcali Szőlészeti Kutató Intézet által kikísérletezett, és kifejlesztett új betelepísési módok. Ezeket csak az új ültetvényeknél alkalmazzák, ott viszont egyre nagyobb mértékben. A Megyei Tanács szőlő és gyümölcstermesztésről kiadott rendelete is előírja ezeknek alkalmazását. Tokajhegyalja vidékére a Guyot, alacsony kordon, vagy más egysíkú művelést ír