A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KÖRMÖCZY László: Tokajhegyalja szőlőkultúrájának rekonstrukciója

TOKAJHEGYALJA SZŐLŐKULTÚRÁJÁNAK REKONSTRUKCIÓJA 437 elő, lehetőleg huzalos támasz mellett, 150—160 centiméterszer 80— 120 centiméter sor és tőtávolságban. A másik terjedő telepítési rendszer a szárnyas művelés. Szamyqimüvdcí rr»c"bZ«s előtt Szorosan e kérdéshez tartozik a tápanyag utánpótlás is. Tokaj hegyalj a szőlőterületére évente mintegy 10 ezer vagon szerves, istállótrágyára van szükség. Ezt a jelenlegi adottságok mellett sem az állami gazdaságok, sem a tsz-ek, de a szakcsoportok és egyéni szőlőtermelők sem tudják biztosítani. Az eddig végzett kísérletek azt bizonyítják, hogy a szőlővenyige összezuzásával és műtrágyával történő keverésével jó eredményeket lehet elérni, de ez a módszer egyáltalán nem terjedt még el. Biztató eredményeket adott a lápi földdel történő trágyázás is, ám ennek kitermelési lehetősége és különösen a magasabban fekvő szőlőkbe szállítása igencsak korlátozott. A szőlők zöldtrágyázásával folytatnak most kísérletet, amelyek, jó eredménnyel biztatnak, de elterjedése még hosszú évek kérdése, s feltételezi az azonos sortávolságban ültetett szőlő gépi művelését, hogy a zöldtrágya alászántható legyen. Bár az utóbbi években nemcsak a nagyüzemek, hanem az egyéni gazdaságok műtrágyaellátása is javult, még mindig nem kielégítő, s így azt kell megállapítani, hogy Tokajhegyalja szőlő területein a talajerő utánpótlás nem megoldott. Ugyancsak nem megoldott a hegyaljai szőlők művelésének gépesítése sem. Az elmúlt 10 esztendő távlatában csak igen szerény eredményekről adhatunk számot, hozzátéve, hogy még ezek a rendelkezésre álló eszközök sem terjedtek el általánosanAz első Tokajhegyalján alkalmazott gép a HSZD-400/150 jelű 400 méteres hordozható szőlészeti drótkötélpálya, amelyet 1958-ban a Tarcali Állami Gazdaság disznókői telepítésénél próbáltak ki és azóta több helyen használnak. Elsősorban a hegyoldalakra telepített szőlők művelése során adódó szállítási munkákat van hivatva