A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
TAKÁCS Béla: A sárospataki kőedénygyártás
A SÁROSPATAKI KŐEDÉNYGYÁRTÁS 335 vezetője az ország leghíresebb kerámiai gyáraiban szerezte meg tapasztalatát". 7 A cikk azt is közli, hogy a gyár egy 400 öl területű, magasított épületből, a legújabb kifogástalan gépekből, kemencékből, melléképületekből, négyszobás tiszti lakásból fog állani. A gyár 1926. július 1-én üzemben lesz. Valóban, az építkezés a vasúti állomás mellett ez év február 15-én megindult. Azonban már ekkor előrevetette árnyékát a pénz-zavar, mely a gyár rövid működését végigkísérte és csődjét okozta. A betéti társaság nem fizette a jegyzett összeget, a falak egy méter magasságban állottak, amikor Ullrich Károly kölcsönt volt kénytelen felvenni az építkezések továbbfolytatásához. Mindezek ellenére, ha a jelzett időre nem is, de a hónap végére, vagyis július 31-re megnyílt a Kerámiai Különlegességek Gyára. A „Sárospatak" c. hetilap vezércikkben hosszú ismertetést közöl az üzem megnyitásáról. „Kitűnő helyen, az állomás közelében, az országúti átjáróhoz is közel, a kaolin leszállítás céljából is könnyen hozzáférhető helyen épült a földszintes, tetszetős gyári helyiség. Ennek több része van; raktárhelyiségek, gépház, munkatermek, kemence, iroda, sőt a vezető részére lakás is. Minden része a gyakorlati, higiénikus és tűzrendészeti szempontok figyelembevételével készült, — talán a magasság lehetett volna nagyobb, — a levegő miatt. Világítása megfelelő. A gépházban külön gépész vezetése és ellenőrzése mellett egy 14 lóerős nyersolaj motor van, mely nemcsak a motorikus erőt szolgáltatja, hanem a helyiségek világításához szükséges villanyáramot is fejleszti. E célból három és fél lóerős dinamó van beállítva, saját akkumulátorral, hogy az éjjel-nappal világítás biztosítható legyen. Az üzemhez szükséges vízmennyiséget egy 32 méter mélységű kút szolgáltatja, mely szívó-nyomó készülékeivel és csőhálózattal együtt 20 millió körüli összegbe került. A gépház melletti helyiségben vannak azok a készülékek, amelyek villanyerőtől hajtva, végzik a feldolgozáshoz szükséges anyag előkészítését. Itt a keverésnél, arányok összeállításánál, kémiai anyagok hozzáadásánál van a gyártási titok, mely a művezető Ullrich és családja tulajdonát alkotja. Ugyancsak egy másik szomszédos helyiségben van egy olyan zúzó-örlő készülék, amely praktikus voltánál fogva ma Csonkamagyarországon egyetlen". 8 (1. ábra) A gyár műszaki berendezése ifj. Ullrich Károly elbeszélése szerint 2 örlődobból, 1 hengerzúzóból, 1 szalagprésből, 1 ütőprésből, 1 samottzúzóból és 6—8 korongból állott. A feldolgozásra kerülő anyag legnagyobb része a pataki bányákból termelt különböző minőségű kaolin volt. Azonban ennek összetétele nem felelt meg mindenben a követelményeknek, ezért a gyár Csehországból, a Karlsbad melletti Wildsteinből zsíros anyagot hozatott. A gyár munkásai túlnyomórészt Sárospatakról kerültek ki. Az üzem megindulásakor a munkások száma 15 volt, ez a szám a későbbi évek folyamán a termelés növekedésével emelkedett. A munkások heti keresete 120—150 ezer korona között mozgott. Idős Ullrich Károly visszaemlékezéseiben azt olvastuk, hogy a munkásokat ő maga tanította be, illetve néhány budapesti tanítványának beállításával indult meg a gyár működése. Az új üzem dolgozói számára nem volt ismeretlen a munkakör, mert többnyire a sárospataki fazekasgeneráció leszármazottjai voltak. Az üzem műszaki vezetője és lelke idős Ullrich Károly volt, aki feleségével, fiával és menyével elsősorban a festés területén működött. Mellettük dolgozott a festés technikájában is jártas Bálint József, a református Kollégium rajztanára. A kezdeti nehézségek leküzdése után szépen megindult a gyár termelése. A Sárospataki Hírlap újra cikket közöl a gyárról, melynek „termékei meglepték a
