A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

TAKÁCS Béla: A sárospataki kőedénygyártás

334 TAKÁCS BÉLA sürgették egy helyi kerámiagyár felállítását. A „Sárospatak" c. hetilap egyik cikkírója hivatkozva a város híres fazekasiparára felteszi a kérdést; miért nincs Patakon kőedény vagy porcelángyár, ahol a régi stíluselemeket felelevenítve, új formákat alkotva, porcelánedényt lehetne előállítani, ennek bizonyára nagy lenne a kelendősége. „Iparművészetre gondolunk, mely nemcsak a köznapi szükségleteket elégítené ki, hanem a müveit közönség szépérzékét is gyönyörködtetné. Minálunk oly kevés az érzék az iránt ami szép és nemzeti, hogy már nevelési szempontból is szükségesnek mutatkozik az iparművészet ez itt emlegetett ágának megteremtésére és istápolására törekedni, aminek céljaira Sárospatak igen jó hely".

5 A cikk 1913-ban jelent meg, azonban még 13 évnek kellett eltelni, amíg a sokak által annyira óhajtott keménycserépgyár megkezdte működését Sárospatakon. A magyar porcelángyártás világhírű műhelyéből, Herendről származott az az Ullrich család, mely kézbe vette a pataki kerámia ügyét. Id. Ullrich Károly a szülői házból hozta magával a kerámia iránti érdeklődését (apja Ullrich Jakab a herendi gyár főkorongosa volt), már 11 éves korában a herendi keménycserépgyárban, dolgozott mint inas. Az inasévek eltelte után németországi porcelánműhelyekben a külföldi gyártási technikát tanulmányozta, majd innen hazatérve újra a herendi gyár alkalmazottja lett. Rövid időt töltött a gyárban, mindig többet és többet akart tanulni, ezért Németországba ment. 1901-ben azonban már Hódmezővásárhelyen találjuk, az itt felállított agyagipari iskola vezetőjeként, de ez a munkakör úgy látszik nem felelt meg egyéniségének, mert 1907-ben saját erejéből megnyitja első önálló műhelyét Orosházán. Üzemében, családja közreműködésével használati tárgyakat, főleg — beregszászi és poltári agyagból készült — tűzálló edényeket készített, karcolt és festett díszítéssel. Az első világháború után a kis üzem megszűnt. Ullrich Károly leszerelte a gyárát és a Zirc melletti Tündérmajorban alakult kerámiai vállalatnál próbálkozott keménycserépgyártással. Ideszálíttatja gépeit, azonban a vállalkozás az anyag rossz minősége miatt nem sikerült. A sok kudarc ellenére Ullrich Károly nem veszítette el kerámia iránti szeretetét. Zircről Budapestre költözött családjával, ahol a Fischer Emil-féle Kerámiagyár Rt.-hoz állt be művezetőenk. Ekkor már az ifjabb Ullrich Károly is tevékeny részt vett apja mellett az üzleti vállalkozásokban. A sárospataki kaolinnal az Ullrich család minden bizonnyal előbb Hódmezővásárhelyen, majd Zircen ismerkedett meg, annak jó és rossz tulajdonságaival együtt. Említettük, hogy a két előbbi helyre Patakról is szállítottak nyersanyagot. Különféle égetési próbák, kísérletezések után a család úgy döntött, hogy a Tündérmajorból időközben Budapestre szállított üzemet Sárospatakra helyezik át.

6 Közrejátszott ebben az is, hogy a sárospataki Kaolinbánya Rt. Ullrich Károlyt meghívta szakelőadónak. Közreműködéséért ötven darab részvényt kapott. Ekkor érlelődött meg benne az a terv, hogy a pataki közönség által régóta óhajtott keménycserépgyárat felállítja Sárospatakon. A Várszéli-féle Kaolinbánya Rt.-gal folytatott tárgyalás után létrehozta 1925. december 22-én a 22 tagból álló betéti társaságot, 50.000 korona betéti összeggel. A társaság tagjai pataki hivatalnokok, tanárok, birtokosok és magánosok voltak. A társaság elnöke dr. Kun Zoltán, a református Kollégium orvosa lett. Az új ipari vállalat sokat igérő neve ez volt; Ullrich Károly és Társai Kerámiai Különlegességek Gyára Sárospatak. A Sárospataki Hírlap nagy örömmel tudatta olvasóival, hogy végre a hőn óhajtott kerámiagyár létrejött városunkban; „Ullrich Károly eddigi fényes pozícióját feladva, visszautasítva sok fényes ajánlatot, önállósítja magát. A gyár műszaki