A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

LAJOS Árpád: Adatok az északborsodi pásztor- és parasztdalok kapcsolataihoz

ADATOK AZ ÉSZAKBORSODI PÁSZTOR- ÉS PARASZTDALOK KAPCSOLATAIHOZ 295 Hogy azonos szöveggel legyorsult pásztor-betyárdalok is vannak, erre találtam konkrét példát: Ezt a féldallamot, melyet Észak-Bordodban kétsoronkint szoktak ismételgetni, tánc közben is meg szokták szólaltatni tempó guiusto ütemezéssel. Mulatságok vége felé, ha már nagyon emelkedett a hangulat, ma is rázendítenek erre az eléggé egyhangúvá kopott féldallamra. Magábanvéve nagyon sovány példa. Azonban rejt magában néhány tanulságot: a felfokozott hangulatban gyakran már nem számít a szöveg, csak a dallam és a ritmus legyen meg; a jelen példa különösképen nem ad a szövegre, gondoljunk csak arra, hogy ez a dal lényegében a sokfelé jólismert egyik szomorú pásztorballada; további szövegrészei: . , . Kilenc bujtár kilenc pár csizmája. Számadónak cifra szűrbundája. Számadónak nem oly nagy a kára, Megveszi a miskolci vásárba'. Hanem az a kilenc juhászlegény, Ő maga is beleégett szegény. Barna kislány kerüli a hodályt, Keresi a szegény juhászbujtárt. Barna kislány, hiába keresed, Beleégett, ki téged szeretett. Mutassátok meg annak a sírját, Hagy ültetek rája tearózsát. Rózsát teremjen az, ne tövisét, Mert ő engem igazán szeretett. Erre a dalra táncolni — szinte komikusan naiv dolog. De a pásztorballada táncdallá válása fontos adat, mely csak megerősít abban a meggyőződésünkben, hogy a pásztor-betyárdalok az eredetibbek, és a tempó giusto ütemű változatok mint dallamok, másodlagos jelenségek. S most tegyük hozzá; a parasztságnál igen népszerűvé vált tempó giusto ütemű pásztor-betyárdallamokat a palócságnál találhatjuk meg legkönnyebben. A bemutatott borsodi barkó példák olyan összefüggő jelenségeknek foghatók fel, melyek más néprajzi csoportok körében nehezen találhatók meg. A megszólaltatott, tipikusan palócos dallamváltozatoktól Borsod másik reprezentatív néprajzi csoportja, a matyóság határozottan tartózkodik. Amikor matyó adatközlőkhöz fordultam, s a bemutatott dallamokat előttük megszólaltatva, analógiát kerestem, idegenkedésüket közvetlenül, szóban is kifejezték. „. . . Ismerünk pásztordalokat szavakkal, de más kótára. De ezek sohase voltak talpalávalók. Hanem ott a csillagos ég alatt, ott danolták őköt a pásztorok! . . . Hogy mire táncoltunk? Ivásra, evésre, táncra, a világon mindenre volt nótánk külön. De pásztor dalokra? még betyárnótákra se táncoltunk soha ..." „. . . Én hallottam, egyszer Erdélyben voltam, ott a románok táncoltak pásztordalokra . . ." „. . . Én meg a Fel-