A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOZÁK Károly: Borsod megye egyenes szentélyzáródású középkori templomai

BORSOD MEGYE EGYENES SZENTÉLYZÁRÓDÁSÚ KÖZÉPKORI TEMPLOMAI 253 45. Bélapátfalva, v. cisztercita kolostortemplom alaprajza. eé iUA?A-rr/\uv\ szentélyzáródású templomok vizsgálatával jelentős lépések történtek, egyes megállapításokat helyesbíthettünk, ismereteinket bővítettük. Az eddigi kutatás alapján jól kirajzolódott előttünk az egyenes szentélyzáródású falusi templom típusa, amely a XIII. század második negyedében alakulhatott ki, általános elterjedése pedig a tatárjárás utáni időkre tehető. Virágzásának kora a XIII. század II. fele. A XIV. század I. felében lassan kiszorítják e típust a sokszögzáródással épített templomok. Kialakításában döntő szerep jutott a ciszterciták „új", egyszerűbb, világosabban megfogalmazott építészeti elveinek, amelyek eddigi ismereteink szerint elsősorban Pannonhalma, Bélapátfalva — s feltehetően még korábban Zirc — építkezései során honosodtak meg és váltak ismertté hazánkban. E falusi templomtípus elterjedésében jelentős szerep jutott a Dunántúlon a bencés rendnek — birtokaikon gyakran találunk ilyen elrendezésű templomokat —, az ország más részein pedig a cisztercitáknak (Bélapátfalva). Kozák Károly