A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOMÁROMY József: Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban

HERMAN OTTÓ LEVELEI A MISKOLCI MÚZEUMBAN 23 boldogtalan pedig érzékkel sem bír az eféléhez! No se baj, majd ha kitavaszodik, jön a fecske, gólya s velők bolygó vágyam, hát ha beszólok hozzátok egy tányérra ? Külömben az igazat szólva, kevés a kilátás, hogy egyhamar viszontláthassalak benneteket, mert jövő october előtt aligha készülök el a munkámmal, azután pedig ki tudja merre kell majd indulni. Itt még jó darabig leszek, lassan haladok, mert több svéd müvet kell tanulmányoznom, legnagyobb részben szótár segítségével, a mi azután mindenképpen csiga munka csak vasakarattal végezhető olyan magamforma puskapor ember által, — No de meglesz mert muszáj. Azt elhiheted, hogy a leveleknek megörültem. Lujza is írt egyet s meglátszik minden betűjén, hogy összeszedte magát a kis leány, ő is azt hiszi, hogy a pókok repülnek — pedig bizony nem is másznak. Miklós bácsinak mondd részvétemet, szüleidnek legjobb üdvözletemet. Bélának meg, hogy ne méregesse a koponya „magaslatát'''' az ajtóközben, hanem tartalmát a velejében — sok nekünk az öles testű és morzsaeszü honboldogítónk. Szerető bátyád Bécsben 1873 Decz 31. HO 4. Sárgafehér papír M: 23 cm. Sz: 14 cm. 3 mm. 4 oldal. Czímzett: Szűcs Emma kisasszonynak rokonilag. Szűcs Sámuel úr leveleivel Miskolczon Kis Hunyad utcza Kedves húgom! Leveledre, a mellyel igazán megörvendeztettél, csak most válaszolhatok. Eddig úgy voltam s ezentúl is úgy leszek elfoglalva, hogy halálom esetére elmulasztom a temetésemet. Egyik hírednek köszönheted, hogy 10 órai írásomat még e levéllel toldom meg, daczára annak, hogy roppantul vágynám már nem írni és nem gondolni semmit de semmit — csak egy-két hétig — mert a folytonos írás fárasztó kezd lenni. Hát annak a hírednek köszönheted e levelet, hogy hát engemet már Enyiczkén is ismernek! Valóban, egyedül csak Enyiczke hiányzott mégs minthogy már ez is megismert, európai hírűnek érzem magamat. Mert igazán eddig csak afféle kisebb helyeken ismertek, egy kicsit Pesten meg Bécsben, meg Berlinben, meg Parisban, meg Upsalában, s miután épen tegnapelőtt Washingtonból is kaptam egy könyvet, hát feltehetem, hogy abban a sósvizentúli pusztában is megismertek. De Enyicke csak most lett figyelmes énreám. Most tudom tehát, hogy minek köszönhetem azt a kitüntető figyelmet, a melyben Bittó és Andrássy részesítenek. Biztos forrásból t. i. arról értesültem, hogy két hivatallal akarnak megkínálni s kedvem szerint választhatok: lehetek Horomvármegye főispánja s ha ez nem tetszik — lehetek Comitats Vorstand a most felfedezett Franz Jozefslandban! ők szeretnék, hogy az utóbbit választanám, s már tudatták velem, hogy ott a fagylalt ingyen jár és olyan tökéletes, hogy két napig kell rajta ülni míg annyira felenged, hogy megehető. Fontolgatom a dolgot s már kétszer számláltam meg a gombokon „megyek, nem megyek, megyek stb." de nem tudok tisztába jönni, mert a lajbimon az egyik gombnak csak a fele van meg s így