A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOMÁROMY József: Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban

24 KOMÁROMY JÓZSEF nem tudhatom, hogy mibe vegyem ? Külömben a kormány bölcsessége csak kisegít a bajból, mert Bittóék nagyon értenek a félgombokhoz, sőt a fületlenekhez is. Az bizonyos, hogy csak Enyickei hírem után jöttek erre a combinátióra. Kossuth Lajos bátyámat helytartónak szemelték ki, s ennek a kedvéért csak kiszedőzködöm magam is. Ha nem találnál férjhezmenni, hát elviszlek magammal és férjhez adlak a legszebb, leggazdagabb és legügyesebb Eszkimókus gavallérhoz, — korhely ott úgy sincsen, mert nem borívó a nátió s mindössze csak Fistront (halzsírt:) szörpölnek — úgy mint nálunk a kávét — kifli helyett persze, hogy bagaria szeletkéket mártogatnak. Annyiban furcsa az a Franz Józefsland, hogy a hét akkor kezdődik, a mikor nálunk már elfogyott; aztán meg éjszaka a nap süt, nappal pedig sötétség volna, ha nem világítana az éjszaki fény. Dolog kevés van; minden héten meg kell kenni a föld tengelyét borral, mert ezt ott arra használják, a mire mi az olajat vagy halzsírt, s innen van az, hogy a világnak néha olyan furcsa a járása, olyankor t. i. a mikor több borral találják megkenni a tengelyt, hát egy kicsit tántorog mint egyebütt a részeg ember. Az alattvalók egyebet sem csinálnak, csak subiczkolják a föld bakkancsát, a melynek az éjszaki sarka éppen oda esik. Kvóta nincs, portiót nem kell fizetni, zsebkendő nem kell, mert a nátha belefagy az ember orrába s így szépecskén ellehet az ember. Mégis csak jó, hogy Enyiczkén jártál, mert ennek köszönhetem legújabb kilátásaimat. Egyébiránt még mindeddig nyakig vagyok a pókokban, írok rajzolok s ha zúgni kezd a fejem, kiszaladok az erdőre, vagy a mocsárra s, szépecskén magamban, kaczagom a világ bolondságait. A jövő nyarat vagy Lucsivnán vagy Hámorban szándékozom tölteni, arra az esetre, ha az argentini köztársaságban a polgárháború tart, ha megszűnik, úgy a jövő nyarat már az Óceánon túl akarnám átizzadni. Van kilátásom, hogy ezt az utat megtehetem. Ha úgy fordul a dolog, hogy megyek, akkor még felszaladok Miskolczra, hogy elbúcsúzzam tőletek. A jövő hónapban Kolozsvárra indulok, hol 3— 4 hétig dolgozom, azután Pestre későbben pedig Bécsbe megyek, megint a Burgba, mert nekem az már passióm, hogy a császár fáján fűtőzzem. Jenő itt volt 2 1

/

2 hónapig; igen derék fiú lett belőle s azt hiszem, hogy helybe ember lesz egyszer. Azóta, a hogy elment, már kitűnő pókokat is küldött, a melyekre egy kicsit betanítottam. Idejét munkával töltötte, a mit igen szeretek benne. Ludmill néni a nagyanyátok nótáját fújja a mely így kezdődik „Nein, das ist doch schreklich, schon wieder ist ein Handel krepirV stb. s reményű, Zsarnóczára mennek. Ez a világ sora leányom. Add át üdvözletemet apádnak, anyádnak, Miklós bácsinak, Béla és Lujzának s ha egy két sorra ráérsz, hát szívesen veszem, ha ráérek még felelek is. Ölel és csókol NAGY bátyád HOTT