A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOZÁK Károly: Borsod megye egyenes szentélyzáródású középkori templomai

BORSOD MEGYE EGYENES SZENTÉLYZÁRÓDÁSÚ KÖZÉPKORI TEMPLOMAI 227 jelentésében a templomot igen rossz állapotban levőnek mondja, amelynek javítását és bővítését akkor tervezték. Szendrei János Borsod megye műemlékei között az egerfarmosi templomot is leírja. Ekkor már a bővítés megtörtént, a NY-i homlokzat felett torony áll. Szabó Ferenc idézett munkájában a fenti adatokat összegyűjtötte és a templom rövid leírása után megemlíti, hogy csak a sekrestye mutat „román stílusra emlékeztető formákat."

11 A templomot 1960-ban tatarozták (9. kép), amikor mód nyílt a levert vakolat alól előtűnő falazat megvizsgálására.

12 A hosszú, téglalap alaprajzú, síkmennyezetes hajóhoz K-ről egy „négyzetes", dongaboltozatos szentély csatlakozik. A szentély D-i fala mellett egy barokk oratórium, a hajó ÉK-i sarkánál pedig egy sekrestye áll (10. kép). A templom bejárata felett ANNO 1874 olvasható. A hajó D-i falában öt félköríves ablak van (11. kép). A kutatás idején a plébánián egy rajzot találtunk, amely Szilviczky K. (1916) képéről készült 1946-ban. A kép felirata szerint az egerfarmosi templomot ábrázolja 1874. előtt. (12. kép). A képen egy kis kápolna látható, a szentély D-i oldalán egy „oratóriummal", a hajó D-i oldalán három félköríves ablakkal és egy elfalazott bejárattal, a NY-i falban pedig egy olyan barokk bejárattal, mint amilyen ma látható az egerfarmosi templom NY-i homlokfalában. Az oratórium, a három szimmetrikus elrendezésű, magasan levő félköríves ablak és a NY-i barokk bejáratánál mutatkozó egyezések kétségtelenné teszik, hogy a rajz valóban az egerfarmosi templomot ábrázolja, 1874. előtti állapotában. Alátámasztja ezt Rómer Flórisnak az előbbiekben idézett leírása, amely szerint a kis templom D-i falában három ablak és egy mellékhajó van. Valószínűnek tartjuk, hogy e rajz nem más, mint a Kassai Múzeumban említett rajzok egyikét az első világháború alatt — 1916-ban — lemásoló Szilviczky K. képe alapján készített munka, amint azt a képen olvashatjuk. Számunkra ez a kép nagyon fontos dokumentuma az egerfarmosi templomnak, amely az 1874. évi bővítés előtt még csaknem teljes eredetiségében — elsősorban tömegében és méreteiben, de részleteiben is (ablakok, D-i bejárat) — őrizte egy XIII. század közepe táján épített, magyar falusi templom formáját, tájban való megjelenését. A fent felsorolt érvek mellett a kutatás adatai is bizonyítják a közölt rajz hitelességét. A vakolat leverése után a szentély K-i falában jól láthatóvá vált, a románkori fallal együtt készült félköríves, kisméretű ablak, hasonló a hajó D-i falában egykor levőkhöz (13. kép). A szentély és a hajó falát szépen megmunkált, gondosan rakott kváderkövekből építették, amilyen a rajzon is látható. A bővítéskor lebontott NY-i fal kváderköveit oly gondosan építették be az újabb falba — az alsó sorokban —, hogy alig lehetett felismerni a két különböző fal közti határvonalat. A rajz segítségével azonban úgy a D-i, mint az É-i (14. kép) oldalon megtaláltuk az 1874. évben végrehajtott, a hajót NY-felé meghosszabbító bővítmény határát jelző repedéseket, a falszövetben mutatkozó kisebb eltéréseket, amelyet a D-i oldalon a hajó DNY-i külső sarkától 8,50 m-től kezdődően egy csekély mértékű falkiugrás biztosan jelez. Itt volt egykor a románkori templom DNY-i külső sarka. így most a kis románkori templomnak nemcsak egykori formáját, de méreteit is ismerjük, s össze tudjuk hasonlítani az azonos alaprajzi elrendezésű középkori templomokkal. Nagyobb mint az abodi ref. templom, hajója kicsit szélesebb és 2— 3 méterrel hosszabb: szentélye csaknem azonos méretű, diadalíve félkörös záródású (15. kép). A kutatás adatai alapján a templom építéstörténete nagy vonalakban kirajzolódott előttünk. A templom valószínűleg a tatárjárás után épült. Szépen megmunkált kváderköves falazata, a kövek pontos illesztése, egyszerűsége — dísztelensége — és jó arányai (12. kép) a ciszterciek építészeti elveit tükrözik, s a velük való kapcsolatra utal15*