A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOZÁK Károly: Borsod megye egyenes szentélyzáródású középkori templomai

BORSOD MEGYE EGYENES SZENTÉLYZÁRÓDÁSÚ KÖZÉPKORI TEMPLOMAI A háború utáni évtizedek régészeti- és műemléki kutatásai sok újabb adatot szolgáltattak középkori építészetünk történetéhez. Eddigi ismereteink és ezen újabb adatok vizsgálata, egyeztetése, olyan új felismerésekhez vezetett, amelyek segítségével középkori épületeink közül többet jobban megismertünk és újabbak meghatározásával számuk is jelentős mértékben megnövekedett. Árpád-kori templomaink alaprajzi elrendezésében a századok folyamán bizonyos változás következett be. E változás vizsgálata lehetőséget nyújt arra, hogy középkori templomaink építési idejének meghatározásánál és a különböző építési szakaszok szétválasztásánál az alaprajzi elrendezésből levonható következtetéseket is felhasználjuk. Legrégibb templomainkról, székesegyházainkról biztosan tudjuk, hogy szentélyeiket csaknem kivétel nélkül félköríves-, vagy patkó alakúra építették. Árpád-kori körtemplomaink szentélye is — egy kivételével — hasonló formát mutat. A XIII. században jelenik meg egy „újabb" alaprajzi forma hazánkban, az egyenes szentélyzáródás. Ezt a formát egyaránt alkalmazták nagyobb, szerzetesi és kisebb falusi templomainknál. Az egyenes szentélyzáródású templomok hazánkban való elterjedését általában a ciszterci rend egyszerűbb, világosabban fogalmazott építészeti elveinek meghonosodásával hozzák kapcsolatba, amelynek legszebb és legépebbén megmaradt példája az egykor Borsod megyéhez tartozó Bélapátfalván áll. A megye Árpád-kori templomairól írt legutóbbi feldolgozás csak két egyenes szentélyzáródású templomnak közli alaprajzát.

1 Ez a szám azóta jelentős mértékben megnövekedett, s így lehetővé vált a megye egyenes szentélyzáródású templomainak külön csoportba való sorolása. Jelen dolgozatban az e csoportba tartozó falusi templomokkal, elsősorban az újabban megtaláltakkal kívánunk foglalkozni (1. kép). Abaujkér, ref. templom. A község Abaujszántótól É-ra fekszik. Középkor levelekben nevét Quer (1215,?), Ker (1252), Keer (1279, 1296), Keér (1327), Ker, Ger (1332—35) alakban írják. A Magyar Kér törzsbeliek földje, nemesi birtok. Egy 1252-ben és egy 1255-ben keltezett oklevél szerint „nagyút" vezet innen a Zemplén megyei Rátkára. 1315— 16-ben Büd, Gibárt és Szántó határosaként említik, ahol szőlők is vannak. Papja 1332—35-ben 8, 12, 5 és 6 gs-t fizet pápai tized fejében.

2 Ez utóbbi adat azt bizonyítja, hogy a falunak ez időre már felépült a temploma. Ez az adat igen fontos számunkra, mert a templom építésének idejét a XV. századba tették."

3 A téglalap alaprajzú hajóhoz egy megközelítőleg négyzetes szentély csatlakozik (2. kép).

4 A hajó D-i oldalán két gótikus ablak, a szentély D-i és K-i oldalán pedig egy-egy kisebb, keskeny gótikus ablak. A főhomlokzaton újabb ajtó, felette kis ablak, tetején bádoggal fedett torony (3. kép). A hajó famennyezetes, a szentélyt öntött, kő dongaboltozat fedi.

5 A templom alaprajzi elrendezése, méretei, a hajó és a szentély arányai, a szentély dongaboltozata, keskeny, gótikus ablakai, valamint a ... •• ' ' .