A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOMÁROMY József: Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban

HERMAN OTTÓ LEVELEI A MISKOLCI MÚZEUMBAN 21 2. Fehér papír M: 21 cm. 6 mm. * Sz: 13 cm. 6 mm. 2 oldal Címzett: Szüts (Szeöts) Béla Kutyaszorító Decemb. 6.-kán 1873 Kedves Öcsém! Az Óperencziákon túl lakozó Ludmill nénéd útján tudtam meg, hogy pókot gyűjtöttél számomra s hogy ez a kincs Lujza gyermek kezeire van bízva ! Már barátom, így nem alkudtunk s most kapaszkodj; mert a pók kell, jobban kell a mindennapi kenyérnél. Csináljatok ki a dolgot, hogy a pókot Petrovits Gyulához vigye valaki estve 6 órakor (vasárnap kivételével), Aldunasor 7 sz. régi Lloyd épület, az azután majd felküldi nekem ide ebbe a nagy faluba, a melyben több a gyenyerális mint a peczében az ócska czipő. — Lujzát felmenet nem látogathattam meg, mert csak 24 óráig voltam Pesten s roppant dolgom volt a sok mihaszna bizottsággal. De mikor Füredről visszatértem volt, meglátogattam a gyermeket. Amikor nagy kínosan megtaláltam a házat, mely Nro 14 volt smégis Nro 6 tot fogtak reá, vissza kellett térnem a kis baltáért, mert a tornáczon annyi volt az ócska „Verschlog", seprő, bölcső, inkhaditor, és papucs, hogy még a macska csontja i& ropogott, a mikor keresztül járt e világcsudáján. No aztán keresztül vágtam magamat. Az udvaron sok lerágott csont heveri, volt köztök olyan is a török uralom idejéből vagy éppen Mátyás korából. Itt még a levegőt is vágnom kellett, olyan sűrű volt, mint a hajdú kása s úgy fúrta az orromat, mely megszokta a Kárpát híg legét, mint a Rappé tubák. No végre megkaptam a leányt, ki azután sírva vigadotta viszontlátáson. No azután elmentem Bécsbe a világkiállításra. A bizony valamivel nagyobb volt aRasztokai boltjánál s még kinézerek is voltak benne Ázsiából, de még sokkal több Magyarországból, Miskolczról is. A magyar kinézerek mindég a „Czardában" ültek, ettek „Bergel mit Torhonio"' és ittak „Menescher" bort. Majd ha megnősz, felcsaphatsz te is magyar kinézernek. A koronás fő csak úgy czellengett erre mint Miskolczon a gazdátlan kutyaEgyébként, hogy annyian voltak, hát megszokták az emberek s kutyába se vették. Én magam felmásztam a híres Rotunda legtetejére s igazán az egész világot kaczagtam ki onnanNagyon szépen vették ki magokat onnan az emberek. Az egyik felfújta magát, peczkelödött, a harmadik a nagy tükrök előtt ágált — jaj beh szép volt. Szinte örültem, a mikor ismét a bácskai nádasban voltam. Tudod öcsém, a nádasban minden állat kötelessége után jár, a kiállításokon azember ágál s nem töri az eszét, hogyan sózhatná dolgát a más nyakába. Külömben sokan járnak úgy mint a Szinva pisztrángja: giliszta nem kell nekik, a légy után kapnak s rajta vesztenek a horgon, mely a légy hasába volt rejtve. Ezt jól jegyezd meg magadnak. No de most édes öcsém, még egyszer megsürgetlek a pókokért, mert sokat nem írhatok, már azért sem mert egyebet sem csinálok. Tiszteld szüléidet, Emma húgomat, Miklós bácsit s írjál vagy két sort a következőt czím alatt Ottó Herman derzeit am K. Hof Naturalien Cabinet Wien Josefsplatz Az ég áldjon kívánja Bécs decz. 6. 1873 szerető bátyád Rótt