A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

BANNER János: Párbaj a negyedkori ember silex lándzsájával

10 BANNER JÁNOS találtattak, a mint ezt Kadic mondta, akkor az ő quaternär koruk meg van állapítva. Ezért azt hiszem, hogy solutréen jellegük szükségkép feltehető. Az alsóbb rétegekben talált tárgyakat illeti, azokat, bár számra nézve kevés van is, azért vigyázni kell, az aurignaci niveauba utalom, bizonyos igen kopott szilánkok és egy igen kis coup de poing pedig a mousterienre mutatnak. Tehát e tényekre nézve egyezek önnel. Beszéltem erről a nyáron Obermaier barátommal, akit ön annyira igazságtalanul támad és az a véleményem őt arra vitte, hogy megváltoztassa az övét, a mit udvarias vitával könnyebben lehetett volna elérni, mint sértő jelzőkkel, melyek nem függnek össze a tárggyal. Csak annak árthatnak, a ki azokat használja. Nem értem ezen különös formát, mely távol áll a megfejtendő kérdéstől, annál kevésbbé, mert Obermaier csak privát véleményt mondott: az ember tévedhet, de azért nem kell őt inzultálni, úgy, mint az barátommal valóban esett. Óhajtom, hogy Kadic és ön írjanak egy szép monográfiát az igen érdekes paläolith rétegekről, de menten azon absurd kérdésektől, melyeket ön jónak látott belekeverni. A mi a solutréei megdolgozott csontjait illeti, kell, hogy megmondjam, hogy az a benyomásom, hogy a kopás absolute természetes eredetű. Találtak ilyeneket medve barlangokban, a hol az embernek nyoma sem volt. Felhasználhatja levelem tisztán objektív részét. És semmiképpen nem akarok kellemetlenkedni önnek, de miután jónak látta megtámadni egy olyan tiszteletreméltó és annyira dokumentált embert, mint Obermaier(t), nyíltan megmondom azt; ha ő tévedett a tudomány tekintetében, ön is tévedett azon jellegre nézve, melyet egy udvarias vitának adni kell. Ez a véleménye mindazoknak, kik a sectarizmus egyaránt ellenségei, és Obermaier véleménye is, és gyalázó füzete is arra enged következtetni, hogy ön ezidőszerint eltávolodott ezen elvtől. Én igen szívesen rendelkezésére bocsátom szolgálataimat, a mennyire az állásommal összefér: de szeretném, ha önben egy megfontoltabb és kevésbbé erőszakos szellemre találnék. Híve; H. Breuil." „Obermaier neve után ön a S. J. betűket alkalmazza; engedje meg, hogy megmondjam, hogy ez rágalom. Obermaier nem volt tagja soha semmi egyházi rendnek. Ha ön komoly kérdésekben ilyen igazságszerető, akkor az nagyon sajnos." Nem kétséges, hogy Breuil levelének a hangja nem sokban maradt a „Nachtrag"-é mögött s az is természetes, hogy Herman Ottó nem hagyta válasz nélkül. Már 1911. január 30-án elküldte francia nyelvű válaszát, amit a megmaradt francia szöveg datálása bizonyít. Ez a szöveg a nyelv természeténél fogva szelídebb, mint az eredeti német fogalmazvány és Herman ebben sem tagadta meg ismert harcias természetét. A német eredeti fogalmazvány a következő; „Monsieur! Sie beginnen die Correspondenz mit mir, einen Ihnen ganz fremden Mann damit, dass Sie mir eine scharfe Moralpredigt zur Unterstützung Ihres Freundes Dr. H. Obermaier, halten, den ich wegen einer Invective ein wenig den Text gelesen habe.