A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

BANNER János: Párbaj a negyedkori ember silex lándzsájával

PÁRBAJ A NEGYEDKORI EMBER SILEX LÁNDZSÁJÁVAL 11 Das Einmengen eines dritten in den Streit Zweier, ist nach den Begriffen von Lebensart aller Gebildeten ein Vorstoss gegen die Schicklichkeit. Stellen Sie sich nun vor Ihrem Ankleidespiegel und halten Sie Ihrem Abbild eine Moralpredigt über den Text der Unberufenheit. Ich habe mit Ihnen weder mittelbar, noch unmittelbar zu tun gehabt, weise also Ihr tendentiose Einmengung a limine zurück, danke aber für den fachgemässen Teil. Goethe sagt; „Selbst ist der Mann!" Wenn Dr. Obermeier noch etwas zu sagen hat, wird er ja hervortreten und bin ich stets bereit, wieder zu Feder — oder zum Schwert — zu greifen. Ich bin mit Ihrem Briefe jedenfalls vertig. Noch eine Sache muss ich noch berühren. Sie sagen dass die Buchstaben S. J. die ich bona fide anwendete eine „calomnie gratuite" involvieren. Wie so denn? Ist den das (Socius) Societatis Jesu diffamierend? den nur dann wäre der Antwort „calomnie" richtig: wenn aber nicht, dann hätten Sie „erreur" schreiben müssen. Jedenfalls werde ich mich beim General S. J. informieren. Mit Achtung. 0. Herman." Űgy látszik H. Breuil sem volt olyan ember, aki megijedt volna a szokatlan hangú levéltől, hiszen mást nem is várhatott a maga, ha kissé mérsékeltebb hangú, de még is erélyes és kioktató levelére. Parisban, 1911. február 2-án kelt levelében adott válasza nem éppen a tudomány történetébe tartozik, de jellemző volta miatt még is érdemes közölni, abban a valóban nem kifogástalan magyar fordításban, amely a többi ilyen levelekkel együtt egy kéz írásában maradt meg, a hézagosan meglévő francia válaszokkal együtt. „Monsieur! Miután jónak látta kinyomatni az ön heves és tudományon kívüli támadásait, ez nem többé egy két személy közti ügy, hanem egy felszólamlás egy harmadik személy Ítéletéhez, a közönséghez, a melyhez én is tartozom és igénybeveszem azon jogomat, hogy önnek megmondjam a véleményemet és azt esetleg ki is nyomatom. Nekem az igen indiferens, ha ez önnek kellemetlen, de meg kellett volna óvnia a vita magántermészetű jellegét

14

. A mi a jezsuita elnevezést illeti, jól tudja, hogy ennek tendenciózus értelme van és úgy látszik, hogy ön a vitában azért használja, hogy a tudományon kívül álló és alacsony érzelmeket keltsen fel, a melyeket a politikusok vitáikban használnak fel. Ezért azt hiszem, hogy azon jelző „rágalmazás" helyes és miután az állítás absolute téves, Ön tehát Obermeiert oly jelzővel illette meg, mely neki árthat és mely lényegében nem igaz. Nem akarom kétségbe vonni jóhiszeműségét, de ön az ön erőszakos támadásában oly érveket használ, melyek igazságtalanok, holott az ön ügye jól állott véleményem szerint, amit meg is mondtam. Obermeier is tévedett, de jóhiszeműen, de önt nem sértette meg nyilvánosan. Megmutattam az ön lovagias kihivását(\) számos, legkevésbbé sem klerikális kollégának, és ők is azon a nézeten vannak, hogy ezen rodomontadok végtelen nevetségesek és nagyon ártanak azon fejtegetéseknek, melyekhez csatolva vannak. Nem a kardot kell kihúzni, azt mondta S. Beinach, hanem a quaternär ember silex lándzsáját. Reinach maga is, ki nem ismerte Obermaier véleményét, hamisaknak tartotta a szeletai silexeket: Kadic is jelenvolt és a napokban ismételte ezt előttem. Én magam is hosszú ideig haboztam: Obermeier tévedése tehát nem durva hiba volt, és ha ön, az ön érveit kedélyesebben adta volna elő, ez őt jobban győzte volna meg. Valóban nagy kedvem lehetett az objektív rész megismerésére, mert különben az ő munkájától a másik rész miatt vissza kellett volna riadnom.