A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
BANNER János: Párbaj a negyedkori ember silex lándzsájával
PÁRBAJ A NEGYEDKORI EMBER SILEX LÁNDZSÁJÁVAL 9 Herman Ottó a válasszal, amelyet nagyon széleskörű levelezés előzött meg, — a megmaradt levelek tanúsága szerint; Böck Jánossal, Gálffy Ignáccal, Moriz Hoernessel, Kaczvinszky Bélával, Kadic Ottokárral 7 , Leszih Andorral, Lóczy Lajossal, Nagy Ignáccal, Orosz Endrével, Papp Károllyal, Posta Bélával 8 , Semsey Andorral, Schaffarzik Ferenccel, Joseph Szombathyval 9 , Szontágh Pállal, Sztripszky Hiadorral 10 Török Auréllal — 1910 márciusában készült el. Ezt el is küldte Bouchalnak, aki—mint a „Nachtrag"-ból tudjuk—cenzúrázta s egyes részeket ki is hagyott belőle. A separatum az eredeti szöveg kimaradt részeit dőlt betűkkel közli 11 , annak ellenére, hogy az valóban nem tartozik a vita lényegéhez. így aztán olyan különnyomat került a Mitteilungen olvasói elé, amelyek egyes részei nem voltak az általuk ismert folyóirat cikkében. A „Nachtrag" egészen új fogalmazás s azt a gondolatot kelti, hogy az I. rész utáni Obermaier-féle válaszra adott „Mein Schlusswort" eredeti szövege lehetett, amely csak erősen rövidítve, tárgyilagosabb hangon fogalmazva, mindössze kilenc sorban kapott helyet a folyóiratban, nem különben a különnyomatban is. Nem volna érdektelen a félévszázad előtti polémia e részének közlése, de mivel az érdeklődők a separatumhoz könyvtárainkban hozzájuthatnak, nem kívánjuk az Évkönyvet ezzel terhelni. A különnyomatnak éppen az lévén a célja, hogy a megváltoztatott szöveg eredeti formájában és megfelelő kommentárral jusson azokhoz, akiknek eredetileg is szánva volt, a kinyomtatott példányszámnak megfelelően széles körben terjesztette szerzője, a fedőlapra ragasztott névjegyével jelezve, hogy az könyvárusi forgalomba nem került. így került — sok hazai és külföldi szakemberen és intézményen kívül— Henri Breuil kezébe is. És ezzel megindult közte és szerző közt a rendkívül érdekes és mindkét félre egyaránt jellemző levelezés. 12 Breuil első levele Parisban kelt, 1911 január 25-én. Magyar fordításban a következő; „Füzetét megkaptam. Nem akarok beszélni a személyes kirohanásokról, melyek az ön brossurájában sajnos igen nagy helyet foglalnak el, és amellett igazságtalanok. Egyszerűen véleményt akarok mondani a szilexről 13 . A rajzban közölt tárgy előttem solutréen-belinek látszik. A mi a vastagságot illeti, identikus az Ofnet és Prsedmosti rétegekben találtakkal, amelyek a középeurópai solutréenre jellegzetesek. Ami a miskolczi többi leleteket illeti, melyek már előbb lettek közölve, emlékszem, hogy gyönyörű acheuli és solutréeni tárgyak voltak. Ami a Szeleta barlang leleteket illeti, azokat részben St. Germaine en Layeben láthattam Kadic úr kezeiben. íme véleményem, melyet Reinach Salamon jelenlétében is elmondtam, elég megfontolás után; Az első benyomás az, hogy gyanús tárgygyal állunk szemben: nem volt semmi patina: semmi concretio: de ha elég nagy sorozatot vizsgálunk, találunk némi concretiot több laurus levelén. Ezek a concretiok elegendők arra, hogy a hamisítvány gyanúja elháríttassék, ámde miután ezen darabok azonosak mindenben a többiekhez, ezeket authentikusoknak kell elfogadni. A kőzet, a melyből csinálva vannak, kalczedon fibrosus struktúrával, bizonyára kevéssé változékony, a mi megmagyarázza, hogy conserválták magukat patina és lustre nélkül. Ha stratigraphiai helyzetüknél fogva, mely tudományosan lett megállapítva, egy paláolithos fauna közt
