A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

LAJOS Árpád: A so-pentatonia jelentkezése a borsodi népzenében

A SO-PENTATONIA JELENTKEZÉSE A BORSODI NÉPZENÉBEN 89 sorban lényeges elcsúszás történt. A dallam a maga egészében so-pentaton hangsorúvá lett, annak ellenére, hogy az eredeti so-hangok itt mint fa-hangok szerepelnek tovább. Még így is tisztább, mint a nagyszalontai változat (Magyar népzene példatár 183. sz. példája). A kissikátori változat még merészebben csúsztatja el a hangsort: a mi—re— do—la—so dallamfrázis előrelendülése a nóta negyedik sorában erőteljesen domborítja ki a so-pentatoniát. A most következő borsodi hatszótagos változatok távolabbiak ugyan, de rokonságuk felismerhető a fentiekkel: TEMPÓ G/USTO Ú7 WAfTOKNé C1 é. BORsopaeszr ryss HÉ 3^6" :*=£: =t-3 %%&BOR-SALA SZEPSELYÉM SZOKNYÁJA hh&=^^

4=z=r+^ Ml BA-JA

j MAR NEM HU IC PAKtAHOO RUOATO AAIHALYLAJOSNé 61 é. 14 Ml HA-JA Ml BAJA, Még! NCA1ILIÍK ~p/jA PA^íAhlOO R.OBATP liaYAN Ml A BA JA H06YNEM ILLIK FiA -JA * Mindhárom rokon dallamban az e

2 hang lényeges szerepet kap, az f

2 mellett még erősödik is. Jellegzetes, színes pentaton dallamfordulatok óvják e dalokat a mixolyddá való diatonizálódástól, még ott is, ahol a h-hang (ti) megjelenik (4. és 6. sz. dallam). A borsodgeszti változatban jól domborodik ki a negyedik sor re—mi—re— do—so dallamfrázisa. A mályinkai változat két helyen is erősen pentatonizál a harmadik (re—so

2

— mi—do—re) és negyedik (mi—re—do—so) sorban. A zempléni mikóházi variáns is két helyen csendül ki erősen, a második és negyedik sorban. A második sor dallamfordulata tiszta pentatonnak fogható fel, ha kettős hangrendszert véve alapul, meggondoljuk, hogy ennek a dallamfrázisnak (so

2

—ti

2

—la

2

—so

2

—mi—re) öt fokkal lejjebb a 3. sz. dallamban megvan a megfelelője, a negyedik sorban, sőt, magának a mikóházi