A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

LAJOS Árpád: A so-pentatonia jelentkezése a borsodi népzenében

90 LAJOS ÁRPÁD nótának a negyedik sorában is, csaknem tökéletes kvintváltásban! (mi—re—do—la—so). Az itt elhangzott három balladai dallamváltozatnak Észak-Borsod területén még számos rokona van, kis eltérésekkel, Hegymegen, Tardonán, Bódvarákón, Csobajon gyűjtött dallamaim közt. Más gyűjteményekben e nótatípussal még eddig nem találkoztam. Az eddigiekkel ugyancsak rokon, nyolcas és ötös szótagszámú két példa egyike kvintváltás nyomait jól mutató la-pentaton dallam, a so-pentaton megfelelője kissé távoli variáns: ez utóbbi dallam közlője az a nótás ember, aki a második strófa dalolásakor bővült la-pentatonban folytatta. Dallamközlése azt mutatja, hogy nemcsak egyszerű hangváltást csinált, hanem hangnemet is változtatott.

2 TEMRO &IOSTO 7.TTg~ La MOLNÁR. ao/taÁLA soe. SA^CY 1<f*Z. r L § /:/ HAJTOTTAM A LUPÁMAT GÉMES RÚTJÁRA, rfr i «n^ r n i&n. ARRA GYÖN A HIRO TI-A, M£GHA - JIGAL-JA POCO RUBATO y/Nce ANDKAS sa é. SA70A4GACS6 t?V Sf l/l TEM A KeRTÉMÁLjAT TISZTA BÚZÁVAL, ^m ^TE-I tp& ARRA GVOHÁ KIS ANGYALOM HÁRMÁP MAGÁNÁL Az első dallam az országban sokfelé elterjedt „Kihajtottam a ludamat" k. vígballada tiszta la-pentaton borsodi változata a Délbükkség vidékéről. Dallampárja már gyakran szerepelteti az e

2 hangot. A dalban felcsendülő utolsó két ütem együttes dallamfordulata eldönti a nóta so-pentatoniáját (re—mi—re—do—so). Az előbbieknek nyolcas és hatos szótagszámú változataiban még távolabbi párhuzamot érzünk a kétféle hangsor közt, de a la- és so-pentaton párhuzamának kontúrjai így is kivehetőek. (Lásd: 10; 11.) Az első egy hang hiján tiszta ötfokú, a kvintváltást egyébként már nem őrzi. Dallampárja a rokonságot a második és negyedik sor hangjaiban árulja el. A la-pentatontól való erős eltérést élesen mutatja a mi-hang beledobbanása a hangsorba. Az utolsó ütemben belevág az idegen ti-hang is, de hatását biztosan ellensúlyozzák a so-pentaton dallamfordulatok a dallam első felében do—mi—so

2

—/a

2

—so

2

—re és a második felében, befogva, mintegy bekerítve a ti-hangot: mi—re—do—ti—la—so. Már az eddigi példákból is éreztük, hogy a so-pentaton változatok a második sorokat végző trichordokat érintetlenül hagyják (a

2

—g

2

—d

2

), s gyakran a negyedik sorokat végző trichordokat is (d

2

—c

2

—g

x

). Legdöntőbb változáson viszont az eredeti b hang megy át: eltűnik. Vagy úgy, hogy a so-pentaton változat kikerüli, vagy úgy, hogy az idegen ti-hangot szólaltatja meg helyette. Ugyancsak a b hang eltűnésére figyelünk fel a következő két, nyolcszótagos dallampárhuzamban.