A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

LAJOS Árpád: A so-pentatonia jelentkezése a borsodi népzenében

88 LAJOS ÁRPÁD alkalommal. Két ilyen esetről tudok beszámolni. Ritka két példa, de igen beszédes bizonyítékok arra, hogy egy-egy rögtönzésből is milyen eltérő változatok keletkezhetnek (8., 9., és 22., 30. sz. két-két példa). (A 9. sz. példa a 2. sz. jegyzetben.) La-pentaton (és pcntatonos) dallamok so-pentaton (és pentatonos) változatokkal Első példának figyeljük meg az országosan mindenfelé elterjedt „Halálratáncoltatott lány"-balladának, a hatszótagos „Jó estét, jó estét. ." kezd. balladának borsodi változatait. Mindhárom változat a barkóság területéről való. Az első, a la pentaton, második és negyedik hangsorában elég jól mutatja a kvintváltás nyomait, régi szerkezetű, az Északbükkség területén igen el volt terjedve. Ma már inkább so-pentatonban dalolják, olykor-olykor plagális dúrba hozva. A so-pentaton megfelelésre két Hangony melléki barkó példát figyelhetünk meg. Mindkét so-pentaton változatban a dallamtest első fele teljesen megegyezik a legelsővel. A változást a dallamtest második fele mutatja. A domaházi változatban csak annyi történt, hogy a mályinkai dallam b3. (do) hangja eltűnt, s helyébe e

2 hang (fi) került. A kintváltás nyoma alig érezhető, s az említett egy hangnyi eltérés egy csapásra megváltoztatta a la-pentaton hangnemet. A hangTÁHCLÉPéS KULCSÁR PÁLNE 40 É AA/WflNKA 79S& ALSZIK-£ . NYUGSZIK-E A KEPVÍ6 GALAM BOAI TÁNCLépéS eueK ILONA t9 R. 0OAA£HA"ZA. f<?3€ 4 mmm^Ém^=m *~ Jc

u ESTEET JO

u ESTEST CSAT/ Bl — ?o

u •155'ZŰAí> Jt *_ ^mmmmmm ITT - HUN VAN A 11ÁN>A, A KEPVES MS-A'sS/.CHr / jrÁA/cíéfés 3L-f-gMBD\& séíA 24 é. KtSSWCrOMe 19S7 JOÜ tSWET OOU ESTEET, CSATI Pl - fíDtfÁSZ- SZOAfr I

tTT

^J E5BBS ITT VAN C A L1ANYA A KÉPVt'S GALAM