A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

KOMÁROMY József: Beszámoló a disógyőri vár Ény-i tornyában végzett ásatásról

66 KOMÁROMY JÓZSEF Az előbbi laza összetételű, száraz B-réteg után egy ettől elütő, nedves, nyirkos, szerves anyagokkal telített, ragacsos, habarcsszemcsékkel, kőmorzsalékkal vegyített réteg jelentkezett (C-réteg). E C-réteg eltávolítása után tisztán áll az a sziklaterület, amelyre a tornyot építették. Erről a sziklaterületről mélységi rétegrajzot is készítettünk. 1961. január 3-án fejezzük be a sziklaélek közötti mélyebb részeken is a feltárást. A sziklafelület legmélyebb része a torony ÉNy-i belső sarkában van, a küszöbszinttől számított 307 cm mélyen. Itt habarccsal összerakott aláfalazást találtunk, amely itt mintegy beplombálta azt a még mélyebb sziklahasadékot, amely itt ÉNy-i irányban lefelé tovább vonul. Ez az aláfalazás képezi azt a bázist, amelyen a toronysarok felmenő falazását itt megkezdték. Ennek az aláfalazásnak a képe azt mutatja, hogy a sziklahasadékba tört mészköveket szórtak habarccsal együtt. Felülete némi egyenetlenséggel vízszintes. Itt, ezen a legmélyebb belső sarokban, az itt húzott toronyfalon két belső „zoklival" mutatkozó szélesebb falazással kezdődött az alapfal felhúzása. Ugyancsak ebben a sarokban mutatkozott, a C-rétegben, kettő — falrakás közben keletkezett és összegyülemlett csurgásréteg, amely mészből, kőmorzsalékból állott össze. A csurgásréteg a faltövétől távolodva, mindinkább elvékonyodott. Helyenkint három ilyen csurgásréteg is előkerült. Magyarázata csakis az lehet, hogy a falazást végző munkások időnkint földfeltöltéssel magasították munkahelyüket, és az új feltöltés így elborította az alsó csurgásréteget. A teljesen kitisztított toronybelső azt mutatta, hogy az egész ÉNy-i torony — a tárgyalt ÉNy-i toronysarok kivételével — sziklára van építve. Az is megállapítható, hogy az éles sziklacsúcsokat az építők több helyen lefaragták, letompították. A toronybelsőben teljesen feltárt falazás — mind a négy világtáji oldalán — azonos mészkő-anyagot használt és falrakási technikája azonos rendszert mutatott. A falazáshoz használt amorf, zömében lapos mészkövek rétegesen vannak rakva, és a fal-egyent általában 55—60 cm-kint készítették, többnyire kisebb nagyságú amorf, vagy lemezes töredékű mészkövek felhasználásával. A kövek felületét itt-ott durva habarcs-simítás borítja. 3. Szelvény A felsorolt vizsgálatok után, a műemléki munkálatok során, még szükségessé vált a kerek rondella nyugati sarkától Ny-felé 6 m, É-felé pedig átlagos 9 m nagyságú terület felbontása. Ezt a munkát 1961. január 14-én kezdtük és tíz napi munkával fejeztük be, a teljesen kemény fagy beálltáig. A 3. szelvény területe ásatási összesítő alaprajzunkon látható. A 3. szelvényt előbb csak 4,30 m-es szélességben bontjuk felülről, a területet csak később szélesítjük 6 méterre. Az első 4,30-as szélesség Ny-i oldalfalában így egy metszetet kapunk tájékozódásul. Ezen az oldalfalon látni, hogy a területet itt elborító felső réteg nem más, mint a Köves-féle 1934—36. évi ásatási munka törmelékcsúzdája, amelyen a várból kihordott, kiválogatott földanyagot az északi vizesárok irányába lecsúsztatták. Az első réteg tehát ez a törmelékanyag, amelyet fokozatosan eltávolítunk. Benne azonban több gótikus bordatöredék, XV—

XVIII. századi kerámiatöredék és vasanyag maradt, amely elkerülte az akkori ásatás figyelmét.