A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

KOMÁROMY József: Beszámoló a disógyőri vár Ény-i tornyában végzett ásatásról

BESZÁMOLÓ A DIÓSGYŐRI VÁRÁSATÁSRÓL 65 golási hornyok. — Vékonyfalú vörösesbarna fazék töredékei. — Vékonyfalú fehér cserép fazék nyaki része egyszeres sekély bekarcolással, belül sómázzal. — Hálómintával borí­tott kancsó töredékei, a hálók közén barna és zöld mázzal. — Füles kiöntős kancsó felső része, egybefolyatott zöld-barna mázzal, nyakán és vállán mázalatti vékony barázdákkal. — Vékonyfalú fehércserép kancsó hasi része, párhuzamos vonalak között földfestékkel húzott vastag hullámvonallal. — Lostitzei serleg töredéke, barna. — Nagyobb méretű zöldes üvegserleg töredéke rárakott kékcsillámos kigyózó fonalakkal. — Finomfalú üveg­serleg bordás oldaltöredéke. — Zöldes üvegpalack négyszeres kötegű csavart fültöredéke. — Kisebb üvegpalack bordás nyaki része, szájátmérő 20 mm. — Üvegpohár talpa, átm. 54 mm. — Üvegserleg peremtöredéke. — Ablaküveg-tárcsák, fehér üvegből. — Kenőcs­keverő kanál nyéllel, hossza 122 mm. 6. réteg : Meszes, kőtörmelékes, szürkés morzsalék. Leletanyag nincs. 7. réteg : Ez a legalsó, közvetlenül a sziklafelületet borítja. Felszíne egyenletes humuszos. A réteg alsó vonala Ny—K-i és É—D-i metszetben, követi a szikla dombor­zati vonalát. Leletanyag kevés. Leletei: Barna-zöld kiöntős kancsó fülrésze. — Vékony falú fazék világosbarna hasi része kívül sekély, belül erőteljesebb korongolási barázdákkal. — Vörösszínű mázat­lan fazék hasi része, gyenge korongolási simító vonalakkal. — Fehércserép engóbos pohár párhuzamosan barázdált oldaltöredéke. — Belül grafitos fazék oldalrésze. 2. Szelvény 1960. december 12-től kezdtük meg az ÉNy-i torony földszintjén a munkát. Ezt megelőzően, váltakozó létszámú munkással földkitermelés folyt, miután a torony földszinti bejárata küszöbszintie fölött 60—80 cm magasságban, az idők folyamán fel­halmozódott feltöltést kellett eltávolítani, úgy, hogy az ebből kikerült leletanyagot, mint A-réteget, szórványként jeleztük. A 16 m 2 területű négyszögű toronybelsőnek először az É-i felét mélyítettük. E területnek a K-i részében sziklaélekbe ütköztünk, ezek mentén haladunk lejjebb. Ebben a részben teljesen lehatolunk az alapozási mélységig, tisztázzuk a rétegviszonyokat. A munka végén, ezen É-i terület déli metszetében egyértelmű rétegrajzot kapunk, amely a munka kezdetén végzett megfigyeléseket is igazolja. Ezt a metszetet méretben felvesszük. 1960. december 21-én térünk át a torony D-i felének feltárására, amikor az eddig kiásott földmennyiség elszállítása befejeződött. A rétegek tisztán mutatkoznak, egyértelműen elkülönölnek egymástól. Ezek alapján a földszinti küszöbszinttől kezdve, a sziklaélek közötti altalajig, egy — a torony felépítése után behordott feltöltési réteg állapítható meg. Ez a feltöltés — szürkeszínű, száraz, víz-áteresztő, több helyen barnás-fekete foltokkal tarkított — túlnyomó részben vastag- és vékonyfalú fehércserép edénytöredékekkel. A vastagfalú fehércserép-anyag finoman iszapolt kerámia, benyomott fogaskerékdíszítéssel, a vékony­falú fehéresszürke cserépanyag zömmel az ún. árpádkori bekarcolt árkolású töredék. A vas-anyagban egy vakolólapát és kőfaragó csákány, bordaívtöredékekkel, hasított kő­szilánkokkal. Világosan megfigyelhető, hogy egyes falmenti részeken, a falazási munka közben lecsurgott habarcs a feltöltésben bennmaradt. Ezeket a habarcsnyomokat met­szeteinken bemérjük (B-réteg, feltöltés).

Next

/
Thumbnails
Contents