A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

KEMENCZEI Tibor: A pilinyi kultúra bárcai csoportja

20 KEMENCZEI TIBOR kultúra első szakaszának ideje alatt két, területileg jól elváló csoportra bomlik, a zagyvapálfalvi és bárcai csoportra. Ezek még időrendileg sem esnek teljesen egybe. Helyesen állapította meg Jilkova, hogy a bárcai temető anyagában nem figyelhetünk meg tiszta halomsíros elemeket. Nem vonatkozik ez azonban a zagyvapálfalvi csoportra, amelyben mind a kerámia, mind a bronzmellékletek közt a fiatalabb halomsíros kultúra formáival teljesen megegyezőket találunk (pl.: szélesszájú urnák; csonkakúposnyakú urnák öblükön két füllel; kis csonkakúposnyakú csuprok; háromaklaszeges tőr; cseh típusú füles tű; körültekercselt karperec stb.)

121 Mindezek hiányoznak a bárcai temető anyagából. Egyes formáknak azonban megtaláljuk a fiatalabb, átalakult variánsait (csonkakúposnyakú urnák öblükön két füllel — I. t. 2, II. t. 2; csonkakúpnyakú urnák vállukon két füllel). Ez arra mutat, hogy a bárcai csoport kezdeténél fiatalabb korban, a zagyvapálfalvi népesség közvetítésével, s nem közvetlenül a halomsíros kultúrából kerültek oda. Nem tudunk egyetérteni Jilkovának azzal a megállapításával sem, hogy a pilinyi kultúra közvetlenül a füzesabonyiból vezethető le. Itt megint különbségeket kell tennünk Észak-Magyarország keleti és nyugati területei között. A későbronzkor folyamán mindkét területen továbbélő, különálló füzesabonyi csoportok alakultak ki, tehát nem beszélhetünk egységes füzesabonyi alapról a pilinyi kör területén. A zagyvapálfalvi csoport a Zagyva-Mátravidéki továbbélő füzesabonyi, fiatalabb halomsíros és vattinai népesség, valamint rákóczifalvi elemek összeolvadásából alakult ki. A bárcai csoport anyagában másirányú hatásokat figyelhetünk meg. Hiányoznak itt, mint említettük a fiatalabb halomsíros és vattinai (pl.: pszeudovillanova urnák; kicsúcsosodó és kihajló peremű csuprok; edénytűzhelyek stb.)

122 elemek, de a továbbélő füzesabonyi formák is mások mint a zagyvapálfalvi csoportban. Ezek valóban a bodrogszerdahelyi csoportból származnak, mint Jilkova észrevette (kis, talpas korsók), de ez nem vonatkozik a pilinyi kultúra egészére. Nem tudjuk elfogadni azt sem, hogy a bárcai csoport a hamvasztásos temetkezési ritust is csak a bodrogszerdahelyi népességtől vette át, mivel ott csaknem kizárólag szórthamvas, míg a bárcai csoportban az urnás temetkezés uralkodott. Itt inkább zagyvapálfalvi és talán egyeki átvételre gondolhatunk. Nem tartjuk füzesabonyi elemnek a bárcai csoportban a kihajlóperemű, díszített urnát sem, mivel az a zagyvapálfalvi csoportból, ahol vattinai származású, jutott a Hernád vidékére. Jilkova által füzesabonyi eredetre említett bizonyíték még, a kis hordozható tűzhelyek vattinai eredetűek, bár füzesabonyi mintát utánoznak, és csak a zagyvapálfalvi csoport területén fordulnak elő. A bárcai csoport nem vezethető le közvetlenül a füzesabonyi kultúrából. Leletanyagának elemzésénél láttuk, hogy a legszorosabb kapcsolatok a zagyvapálfalvi csoporthoz fűzik. Számos kerámiaforma (urna nyakát áthidaló két füllel — II. t. 4; kihajló peremű díszített urnák — 1.1. 1, II. t. 1; csonkakúpos nyakú urnák öblükön két füllel — 1.1. 2; II. t. 2; III. t. 1. kihajló peremű tál — 1.1. 6) és fémtípus (tölcsércsüngő; Noppenring; keletnémet füles tű; salgótarjáni típusú kézfejvédőspirális; hosszú kartekercs) köti össze a két csoportot. Azonosításukat azonban lehetetlené teszik a már említett, s csak mindegyikre külön-külön jellemző formák. A bárcai és a zagyvapálfalvi csoport közti rokonság olyan erős, hogy a zagyvapálfalvi csoportból kisebb népcsoportok áthúzódásával kell számolnunk a Hernád vidékére. A zagyvapálfalvi elemek mellett egyeki és felsőszőcsi hatást is megállapítottunk a bárcai csoport leletanyagában. Ez esetben csupán kulturális, kereskedelmi kapcsolatról beszélnek ezek.