A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

KEMENCZEI Tibor: A pilinyi kultúra bárcai csoportja

A PILINYI KULTÚRA BÁRCAI CSOPORTJA 21 Az alap amire ezek az összetevők ráépültek a továbbélő füzesabonyi népesség, a bodrogszerdahelyi csoport volt. Ennek hagyományának a kis talpas, egyfülű korsókat (V. t. 2, 3 stb.), kis bögréket, az egyfülű szélesszájú csuprokat, valamint a szórthamvas ritust tartjuk. A bárcai csoport önállóságát a helyben kialakult, a zagyvapálfalvi csoporttól különböző kerámiaformái (szélesnyakú, fületlen, árkolt urnák — I. t. 8; árkoltvállú kis bögrék — II. t. 3; széles rövidnyakú csuprok — I. t. 4; nagy bögrék — I. t. 5, II. t. 5 stb., kis korsók — III. t. 8 stb.), valamint a különböző eredetű, de a Hernád vidékén átalakult típusok is bizonyítják. Jilkova felfogását, a zagyvapálfalvi és bárcai típusú leletek azonosnak tekintését tehát nem tudjuk elfogadni. Egyetlen temető, a bárcai, alapján lehetetlen a sokrétű, több csoportra bomló pilinyi kultúrát megítélni. Időrend Mivel a bárcai típusú leletanyag önállóságát a kutatás eddig nem ismerte fel, önálló keltezésére sem történt még kísérlet. Itt egyedül Jilkova állásfoglalásával kell foglalkoznunk, aki a bárcai temető időrendi helyzetét próbálta meghatározni, s ezt az egész pilinyi kultúrára vonatkoztatta. A bárcai csoport Jilkova szerint a bárcai füzesabonyi telep utolsó rétege és az abba ásott, gávai kultúrába tartozó gödrök leletanyaga kora közt mutatkozó, azaz a R BB kezdete és a HA eleje közti időszakot, tölti ki.

123 A pilinyi kultúra teljes leletanyagát figyelembevéve nem tudjuk Jilkova álláspontját magunkévá tenni. A zagyvapálfalvi csoport kezdetét a fiatalabb halomsíros és a vattinai elemek egyaránt a későbronzkor 1—2 periódus fordulójára, azaz a R BBBC fordulójára keltezik. Ezzel nem történhetett egyidőben a bárcai csoport kialakulása, mivel ott már kifejlődött zagyvapálfalvi típusok jelennek meg. Erre mutat a fiatalabb halomsíros elemek hiánya, illetve közvetett úton való odakerülése is. A bárcai csoport kezdetének pontosabb időpontját a bodrogszerdahelyi csoport záródása adja meg, amely a bárcai telep utolsó, a bodrogszerdahelyi csoporthoz köthető rétegének elpusztításakor földbekerült bronz raktárlelet alapján határozható meg. Ez a koszideri kincslelethorizont legidősebb lelete révén a későbronzkor 2 legelejére keltezhető.

124 A bárcai telep elpusztulása, a bronz raktárlelet földbekerülése nyilván Észak-Magyarország nyugati részéről, a bodrogszerdahelyi csoport területére behatoló zagyvapálfalvi népesség megjelenésének volt következménye. A bárcai csoport fejlődése, agyagművessége alapján, két szakaszra tagolható. Az első szakasz kerámiaformáit a bárcai és bodrogkeresztúri temetők leletanyaga, és a nekik megfelelő, a lelőhelylistán felsorolt leletek képviselik. Ennek az időszaknak keltezésére a mérai sírból előkerült felsőszőcsi típusú börgre (III. t. 4,5) és a sírok bronzmellékletei nyújtanak lehetőséget. A felsőszőcsi csoportot Kalicz Nándor

125 és Mozsolics Amália

126 egyaránt a halomsíros támadás utáni, a korai vaskor kezdetéig tartó időszakra keltezte. A későbronzkor 2 periódust azonban nem éli túl ez a csoport, mivel a későbronzkor 3-ban már a Berkesz Demecser csoport leleteit lehet körülhatárolni a Felső-Tiszavidéken.

127 A mérai sírban levő felsőszőcsi bögre tehát a R BC-nek megfelelő időben kerülhetett a bárcai csoportba. Ezt a keltezést megerősítik a sírok, már tárgyalt halomsíros, illetve koszideri típusú bronzmellékletei, és a raktárleletek R BC korú fémjei is. Ugyancsak ennek a kornak felelnek meg a zagyvapálfalvi temető leleteivel megegyező bronztípusok is.