A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

HUSZÁR Lajos: Leszih Andor (1880-1963)

208 HUSZÁR LAJOS Leszih Andornak mint múzeumi szakembernek a munkája ebben a két irányban mérhető le. A múzeumi munkáját illetően nem kívánunk részletekbe bocsátkozni, hiszen a nyomtatásban megjelent kiállítási vezetők és a múzeum állapotáról rendszeresen készített évi jelentések hűségesen számot adnak erről, de néhány illusztráló adatot mégis meg kell említenünk ebben a vonatkozásban is. Saját vallomása szerint 49 ízben végzett régészeti ásatást, próbaásatást és kutatást, 83 gyűjtő- és tanulmányutat tett meg, 13 néprajzi gyűjtést végzett, 76 időszaki kiállítást rendezett és végül 70 előadást tartott, mely utóbbiak jórésze múzeumi vagy várostörténeti vonatkozású volt. Ezekhez a jellemző számokhoz mi csak azt tehetjük hozzá, hogy a körültekintő gyűjtő munka eredményeként minden gyűjteménycsoport arányosan fejlődött, azonban mégis ki kell emelnünk az őskori ásatások anyagát, a borsodi néprajzi tárgyak gyűjteményeit, a miskolci tárgyi emlékek gazdag csoportját és végül az éremgyűjteményt, melyek országos viszonylatban is ismertté tették a miskolci múzeumot. Mindezek következtében a miskolci múzeum közismerten a legjobban vezetett és rendezett múzeumok egyikének volt mindig nyilvántartva. Leszih Andor szeretetre méltó egyéniségével jó kapcsolatokat épített ki a régi városi és vármegyei vezetőség felé és mindez meghozta a gyümölcsét: a múzeumi anyag gyarapodását. ő maga lelkiismeretesen igyekezett szaktudását minden módon fejleszteni. Részt vett többek között az egykori Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége által 1908-ban rendezett régészeti tanfolyamon Kolozsvárt. Ez a tanfolyam mindig emlékezetes kedves élménye maradt, mert itt ismerkedett meg többek között Móra Ferenccel és Kiss Lajossal és kötött velük életre szóló barátságot. A múzeumi munka mellett tudott időt szakítani arra is, hogy részt vegyen a miskolci Közművelődési és Múzeum Egylet, utóbb a Lévay József Irodalmi Egyesület munkájában és ellássa a miskolci Múzeumpártoló Egyesület munkáját is. Mindezeknek a sok adminisztrációs terhet jelentő munkáknak lelkiismeretes végzése mellett talált módot azért arra is, hogy a reá bízott kulturális értékeket és sokirányú érdeklődéséből fakadó kutatásainak eredményeit feldolgozza és azokat irodalmi közlések formájában közkinccsé tegye. Nyomtatásban, megjelent tanulmányainak, valamint kisebb-nagyobb közleményeinek a száma többszázra rúg. Ezeknek a túlnyomó része különböző hírlapokban látott napvilágot. E hírlapi cikkek csaknem kivétel nélkül a múzeumával, annak tárgyaival vagy általában borsod—miskolci vonatkozású témákkal foglalkoznak. Nem lehet célunk ezúttal a témájukban rendkívül szétágazó és széles skálán mozgó közleményeket részleteiben ismertetni, csak nagy vonásokban kíséreljük meg felvázolni e téren kifejtett tevékenységét. Ha végigtekintünk a cikksorozaton, azt láthatjuk, hogy a Bükk-hegység őslakóitól kezdve a legújabb művészi irányok ismertetéséig úgyszólván minden foglalkoztatta, ami különösen Borsod megyével és szeretett városának, Miskolcnak a történetével állott kapcsolatban. Rengeteg apró, kultúrtörténetileg fontos közlés húzódik meg ezekben a cikkekben, melyeket a miskolci hírlapok szemmellátható készséggel közöltek minden alkalommal. Ezekben a cikkekben találunk régészetet, numizmatikát, gazdag művelődéstörténetet, néprajzot, művészettörténetet, muzeológiát és még rengeteg egyéb anyagot. A szinte áttekinthetetlenül változatos sorozatban azonban észre lehet venni olyan témákat, melyekhez többször visszatér és amelyekkel nyilván szívesebben foglalkozott. Ilyeneknek tekinthetők a borsodi őskori telepek ásatásai, Muhipusztán a középkori Muhiközség feltárása, Miskolc város címere, a diósgyőri vár, Herman Ottó vagy Lévay József személye stb. Csak példaképpen ragadtuk ki ezt a néhány jellemző témát, de folytatni lehetne még a felsorolást. Ha Leszih Andor nagyszámú hírlapi cikkeinek sorát végigte-