A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

HUSZÁR Lajos: Leszih Andor (1880-1963)

LESZIH ANDOR (1880-1963) 209 kintjük, akkor azokból Miskolc város múltjának a mindennapi élete kaleidoszkópszerű változatosságban tárul elénk. Ezek a közlések, mint említettük, főként hírlapokban jelentek meg. Valamennyi miskolci hírlap mellett fővárosi lapokban is jelentek meg cikkei és összesen mintegy húsz különböző olyan hírlapot lehet felsorolni, melyekben rendszeresen vagy alkalmilag közölt cikkeket. Legtöbb ismertető cikk a Miskolci Hírlapban látott napvilágot és ha ezek a kisebb-nagyobb közlések népszerű formában is jelentek meg, sok kutatómunka húzódik meg mögöttük és sok olyan adatot őriznek az utókornak, melyek egyébként a tudományos kutatás számára bizonyára elvesztek volna. E cikkekhez kapcsolható az a sok felolvasás és néhány rádióelőadás is, melyeknek témája éppen olyan változatos, mint a cikkeié. Ezek persze elröppent közlések, melyeknek ma már látható emléke nincs, de a maguk idejében fontos kultúrmissziót teljesítettek. Az ismeretközlésnek ez a szétforgácsolása eredményezte talán, hogy nagyobb terjedelmű tanulmánya kevesebb készült, noha ismeretterjesztő és tudományos folyóiratokban mintegy száz közleménye látott napvilágot. Mégis akad azért egy olyan terület, amelyen a kisebb részletközlések mellett nagyobb lélegzetű dolgozatokban is közzétette kutatásainak eredményeit és ez az éremtan területe. Itt derül ki, hogy Leszih Andor szívéhez legközelebb álló tudományág a numizmatika volt. Ezt ő nem is tagadta soha, de bizonyítja az a tény is, hogy összes közléseit téma szerint csoportosítva, az éremtani közlemények teszik ki a legnagyobb számot. Már kisdiák kora óta nagy szeretettel gyűjtötte az érmeket és általában a régiségeket, valamint tanulmányozta azokat a szakkönyveket, amelyekhez alkalma volt hozzájutni, de a legszívesebben mégis a régi érmekkel foglalkozott. Ott volt fiatalon 1901-ben a Magyar Numizmatikai Társulat alapítói között és állandó hűséges munkatársa volt a Numizmatikai Közlönynek. Több mint félszáz cikke jelent meg itt és ezenkívül még számos numizmatikai tárgyú közlése látott napvilágot a hírlapi cikkek sorában is. A Közlönyben tette közzé három legjelentősebb tanulmányát, melyek egyikében Miskolc város emlékérmeit dolgozta fel, a másikban a szuhogyi csorbakői vár XVI. századi pénzhamisító műhelyét ismertette, a harmadikban pedig az andornaktályai XII. századi éremlelet feldolgozását nyújtotta. Ezek a numizmatikai tanulmányok maradandóan őrzik nevét és tartják fenn kutatásainak eredményeit. A numizmatika iránt érzett különös hajlamának eredménye volt az is, hogy a miskolci múzeum éremgyűjteményét olyan keretek között fejlesztette, hogy az a vidéki múzeumok éremgyűjteményei között sokáig az első helyen állott úgy anyagának gazdagságánál, mint a feldolgozás rendszerességénél fogva. A numizmatikai kutatások terén elért eredményeinek elismeréseként a régi Társulat örökébe lépett Éremtani Szakosztály 1961. június 1-én a szakosztályi jutalomérmet az első kiosztás alkalmából Leszih Andornak ajánlotta fel. Egy tartalmas élet rövid méltatását kívántuk nyújtani a fenti sorokban. A hosszú évtizedek eredményes munkája hivatalos elismerésben is részesült, mert 1955-ben a „Szocialista Kultúráért" kitüntetést nyerte el. Ismerve azonban Leszih Andor jellemét, minden kitüntetésnél jobban esett neki az a közszeretet és megbecsülés, ami az eredményekben gazdag munkásélet végén minden felől kijárt neki. Előzékenységénél csak szerénysége volt nagyobb és azt bárki tapasztalhatta, aki valaha is személyes érintkezésben állott vele. A törékeny test hatalmas szellemi munkát fejtett ki és e szellemi munka nyomtatott termékei sokáig őrizni fogják Leszih Andor emlékét. Huszár Lajos