A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

ZSADÁNYI Guidó: A felvidéki vándorkiállítások története

y.é .é&rflf* V-:/"".r /** y krx, i-.A fej& •f •"• i '•_„•"' •<-/?. -4. /£• "0-%^, ^tr-'ééLjf s~« f J-'-- ?gf~' ^f '. '*v-<_ Koszta József levele. Budapest. 1910., nov. 2. Herman Ottó Múzeum Müv. Tört. Adattár 62.2.166. Rendkívül sajnálatos, hogy ezt a nagyjelentőségű és felmérhetetlen művészeti és gazdasági kihatású vállalkozást mind a kormányzat, mind a képzőművészeti kiállítások megrendezésére hivatott Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, sőt maguk a művészek is hagyták megszűnni. A folytatás elmaradásának okait, okmányok alapján, nem sikerült megállapítani. Lyka Károly, a vándorkiállításnak — a maga korában is — következetes támogatója, akihez e kérdésben tájékoztatásért fordultunk így fogalmazta meg: „Balogh Bertalan saját erejéből, önkéntesen vállalta, hogy a Műcsarnok képanyagát vándorkiállításokon, különféle vidéki városokban bemutatja.a közönségnek. Tekintettel arra, hogy az addig rendezett kiállításai oly fényes eredménnyel végződtek, elhatározta, hogy nyugalomba vonul és minden erejét ennek az ügynek szenteli. Azonban ez az elhatározás nagy anyagi áldozatot kívánt volna és csak úgy lett volna megvalósítható, ha szerződéses viszonyba lép a Műcsarnokkal. De a Műcsarnok népes csoportja, mely ilyen saját érdekében álló áldozattól rövidlátó és önző okokból riadozott, nem volt hajlandó hozzájárulni ezen szerződéses viszony elősegítéséhez. Ezzel Balogh Bertalan nemes vállalkozásának sorsa meg is pecsételődött, anélkül, hogy bármely külső ok képezte volna akadályát annak továbbfejlesztésére. így mondta el nekem annak idején ezt a szomorú történetet Ambrozovics Dezső, a Műcsarnok titkára."

90 A vándortárlatok sorozata ezzel végleg lezárult.