A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

ZSADÁNYI Guidó: A felvidéki vándorkiállítások története

200 ZSADÁNYI GUIDÓ A vándorkiállítások maradandó eredményének kell tekintenünk: 1. Mindenekelőtt Balogh Bertalannak sikerült bebizonyítania, hogy a vidéki városok érettek a művészet befogadására. Ahhoz azonban, hogy egy kiállítás megfelelő eredményt érhessen el, elsősorban jó anyag szükséges. 2. A városok, vármegyék, egyletek és pénzintézetek bekapcsolásával elindította a helyi képtárak megalapításának ügyét. (E téren elsősorban Zemplén vármegye tett kezdeményező lépéseket.) 3. Végül és ez sem elhanyagolható eredmény, hogy a művészek a két vándorkiállítás révén 120 000 korona értékű vásárláshoz jutottak. 4. Nem lehet ezenkívül eléggé hangsúlyozni, hogy mindezt egyetlen ember mutatta fel, aki kivételes szervezőkészséggel, energiával és türelemmel rendelkezett ahhoz, hogy a különböző előítéletek legyőzése árán sokszor a minisztérium és a Társulat közegeinek akarata ellenére is sikerre vigye a vándorkiállítás és ezzel kulturális fejlődésünk ügyét. A vándorkiállítás során végigtekintve meg kell állapítanunk, hogy az arra hivatott állami és társadalmi szervek, nem álltak hivatásuk magaslatán, amikor hagyták ezt a nagyszerű és kihatásaiban felbecsülhetetlen jelentőségű kezdeményezést elsorvadni, mely Balogh Bertalan áldozatos munkája és a kockázat vállalása folytán szinte az ölükbe hullott és csak a rendelkezésükre álló erőforrások felhasználásával folytatni kellett volna. Bizonyos mértékig elmarasztalóan kell szólni a művészekről, illetve népes csoportjukról is, akik saját egyéni érdekeiket sem tudták hathatósan biztosítani a minisztérium, illetve az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat enyhén szólva „óvatos" művészetpolitikája mellett. A kulturális szervezőmunkának azonban így is legszebb példája volt a vándorkiállítás. Jelentőségét, Balogh Bertalan kivételes képességeit és eredményeit, ha elkésve is igyekszünk méltón megőrizni. Zsadányi Guidó DEJINA HORNIACKÉHO VANDROVNÉHO VYSTAVENIA Je známe, že na obratu storočia život maďarského výtvarného umenia sa odohral hlavne v Budapešti. Aj na vidieku boly organizácie výtvarného umenia (na priklad Spolok výtvarného umenia, založený v Bratislave r. 1885-om, atď.) a dve hlavnomestské výstavné inštitúcie, ako Celoštátna maďarská spoločnosť výtvarného umenia (Vystavovňa umeni), a Národný salón, tiež usporiadali na vidieku výstavy. Tieto snahy nemalý jednotného a dôsledného programu, a bez toho nemohly preukázať významných a trvalých výsledkov. Uskutočnenie vandrovného vystavenia viaceri priali, ale žiadny orgán nechcel vzať na seba zodpovednosť usporiadania. Bartolomej Balogh, hlavný tajomník Spolku kultúrneho a muzeálneho v Borsod-Miskolc, vypracoval podrobný návrh v roku 1905-om na usporiadanie vandrovnej výstavy. Základnou zásadou výstavy naznačil, že je nutné vystaviť na vidieku hodnotný materiál, a je potrebné ustáliť reálne ceny, a vtedy bude možno dosiahnuť dobrého výsledku. Jeho návrh prijal Spolok výtvarných umeni, a roku 1906-om pod jeho vedenim, usporiadali — na