A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)
KEMENCZEI Tibor: A pilinyi kultúra bárcai csoportja
A PILINYI KULTÚRA BÁRCAI CSOPORTJA 19 Az egyeki kultúra hatása egyaránt megnyilvánul mind az agyag, mind a bronziparban. Kimondottan egyeki típust azonban nem találunk. A kerámiaformák közt a nagy árkolt bögre (II. t. 5), a magas csonkakúpnyakú urna, öblén két füllel és a díszített karcsú urna mutat egyeki hatást. A számos koszideri típusú fém közül a „1" alakú középtaggal rendelkező félholdalakú csüngő származhat az egyeki kultúrából. A többi koszideri eredetű fémnél nem lehet eldönteni, hogy vajon a bodrogszerdahelyi népesség örökségeként vagy az egyeki illetve felsőszőcsi csoport közvetítésével került a bárcai területre. Megtaláljuk a bárcai csoportban a szomszédos felsőszőcsi csoporttal fenálló kapcsolatának bizonyítékát is. Ez egyben részbeni egyidejűségüket is tanúsítja. A mérai sírból előkerült díszített felsőszőcsi bögre (III. t. 4, 5) kétségtelenül import a bárcai csoport területén. A fémművességben a gombos kézfejvédőspirálist tekinthetjük felsőszőcsi elemnek. A felsőszőcsi csoportban előforduló zagyvapálfalvi típusú korongos fejű, füles tű (Tőkés—Kolodnoje) 112 pedig valószínűleg a bárcai csoport közvetítésével került oda. A felsőszőcsi csoport helyébe a Felső-Tiszavidéken a R BD elején az egyeki kultúra, keleti elemek és felsőszőcsi népesség összeötvöződéséből kialakult BerkeszDemecser csoport lépett. 113 Tehát a bárcai csoport életének első felében a Felső-Tiszavidékkel való kapcsolatot a felsőszőcsi népességgel való összeköttetés jelentette, addig ezt a később a Berkesz-Demecser csoporttal való kapcsolat váltotta fel. Ennek eredményeként kerültek a Hernád vidékére a már említett bronztípusok, az erősen bordázott karperec, nyéltetős balta, és csúcsos nagy pityke. Eredet A bárcai csoportot önálló kulturális egységként még nem tárgyalta a szakirodalom, így leleteit különböző kultúrákhoz sorolták. A Bodrogkeresztúr-tokaji országút mellett feltárt sírokat Tompa a lausitzi kultúrába sorolta és a Tószeg C-be keltezte. Ugyanígy határozta meg az abaujszántói leletet is. 114 Mozsolics Amália a Bodrogkeresztúrról származó leleteket nagyrészt az egyeki kultúra hagyatékának tulajdonítja, amelyek közt előfordulnak pilinyi típusok is. A bárcai temető anyagát szintén egyeki és pilinyi elemek keverékének tartotta. 115 Bodrogkeresztúrt Kalicz Nándor 116 és Bóna István 117 egyaránt az egyeki kultúra lelőhelyei között sorolja fel. A bárcai temető feldolgozása során Jilkova arra a következtetésre jutott, hogy ennek a temetőnek a leletei képviselik teljes egészében a pilinyi kultúra leletanyagát. Ennek következtében csupán a bárcai temető anyagára támaszkodva igyekezett megoldani a pilinyi kultúra eredetének, időrendi helyzetének kérdését. Véleménye szerint a pilinyi kultúra kialakításában nem vettek részt halomsíros elemek, hanem teljes egészében a füzesabonyi kultúrából vezethető le. Bizonyítékként a díszített, kihajlóperemű urnákra hivatkozik. Erről tanúskodik szerinte a bodrogszerdahelyi temető hamvasztásos ritusa és kis korsótípusa, valamint a hordozható edénytűzhelyek is. 118 Jilkova megállapításai a bárcai temető anyagára vonatkozólag részben helyesek, de ezek nem vonatkoznak az egész pilinyi kultúrára is. A zagyvapálfalvi és a nagybátonyi temetők kerámiaformái, amelyek jellegzetes típusait Hillebrand 119 és Patay 120 közölte is, élesen elválnak a bárcai temető anyagától, azonosításukkal nem értünk egyet. A pilinyi
