A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

KEMENCZEI Tibor: A pilinyi kultúra bárcai csoportja

18 KEMENCZEI TIBOR jelentkezését a bárcai csoportban figyelhetjük meg, amiről a bordázott karperecek, nyéltetős balta, s a csúcsos nagy pitykék tanúskodnak. A bárcai csoporthoz tartozó raktárleletekben néhány olyan típust is találunk, amely a fiatalabb rimaszombati típusú raktárleletekben is előfordul, sőt nagyon gyakori. (Forró: keskeny, hosszú kartekercs, salgótarjáni típusú kézfej védőspirális). Ezek a zagyvapálfalvi csoportból juthattak el a Hernád vidékére a későbronzkor 2 folyamán, és ennek a periódusnak a végén a bárcai népesség hagyatékaként kerültek a földbe. Elrejtésük után a többi jellegzetes rimaszombati típusú fémmel (kétkarú csákányok; szögletesen záródó talpas balták; nagy csüngők stb.) ismét megjelentek a bárcai csoport területén, nyilván újabb zagyvapálfalvi népesség beáramlásának következményeként. A pilinyi kultúra végén, a volt bárcai csoport területén is a rimaszombati típusú raktárleletek részeként jutottak a föld alá. A bárcai csoport fémművessége produktumának a raktárleletekben a koszideri hatásra létrejött széles, nagy korongú spiráltekercseket és a gombos szemüvegspirálisokat valamint az üreges karpereceket kell tekintenünk. A sírok bronz mellékleteivel megegyezően keltezik a raktárleletek a bárcai csoport végét. Az ezekben előforduló típusok zömének párhuzamai a R BC-be tartoznak (nyolcszögletű markolatú kard; cseh típusú sarkított balta; Boiu típusra emlékeztető kard; patkóalakú csüngő; zárt félholdalakú csüngő egyszerű középtaggal; szívalakú, belül üres hajkarika; kis tölcsércsüngő; Noppenring); A leletegyüttesek korát meghatározó legfiatalabb elemeik a R BD-be keltezhetők. (neuzingeni típusú kardok; függőlegesen bordázott karperec; nyéltetős balta; peschiéra típusú kés). Az utóbbi korszaknak a legelején, a későbronzkor 2 végén kerülhettek a földbe, mivel a raktárleletek zöme idősebb típusú fémekből áll. Ugyancsak ezt bizonyítja az, hogy a bárcai csoporthoz tartozó raktárleletekben nem találjuk meg, a rimaszombati kincsleletkörben olyan gyakori, jellegzetes közép-európai, R BD-ben feltűnő fémeket (pl.: peschiéra tőrök; ívelt oldalú lándzsák; Riegsee típusú kardok; markolatnyúltványos sarlók; szárnyas balták stb.), de hiányoznak a Felső-tiszavidéki—erdélyi fémművességi kör, a RBD-ben elterjedt bronztípusai is (pl.: nyakkorongos fejszék; félholdaskávájú tokos balták; nagy összetett csüngők; bordázott pitykék stb.). A bárcai csoport fémművességéről összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a zagyvapálfalvi csoport fémművességének erős hatása alatt állt, de nem azonos vele. A különbözőséget a helyi fejlődési formák és a koszideri kör sok típusának jelenléte jelenti. A koszideri kör erős részvételét a bárcai csoport fémművességét összetevő elemek között egyrészt a bodrogszerdahelyi csoport hagyományainak továbbélése, amely szintén a koszideri körbe tartozott, másrészt pedig az egyeki kultúra és a felsőszőcsi csoport jelentékeny hatása magyarázza. A későbronzkor 2 végén új kapcsolatokról tanúskodó elemek jelentek meg a bárcai csoport fémművességében. Ez a felsőszőcsi csoport után, a FelsőTiszavidéken ebben az időben fellendült fémművességi központtal jött létre. Főleg az ezzel való kapcsolat révén a Hernád vidékére jutó fémek keltezik a bárcai csoport lezáródását, s raktárleletek föld bekerülését a későbronzkor 2 végére. Kapcsolatok A kerámia és fémművesség tárgyalása során látható volt, hogy a bárcai csoport a zagyvapálfalvi csoporttal mutatja a legszorosabb összefüggést. A számos közös típus alapján itt nem egyszerű kulturális, kereskedelmi kapcsolatra, hanem zagyvapálfalvi népesség megjelenésére kell gondolnunk az Alsó-Hernád Bodrog vidékén.