A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

NEMCSIK Pál: Az országgyűlési képviselőválasztások borsodnádasdi emlékeiből (1900-1926)

AZ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁSOK EMLÉKEIBŐL 177 Egy másik parasztember

11 megerősíti az előbbieket: „Akkor, akinek kevés volt a földje, nem szavazhatott. Serényire szavaztak apámék, meg Ábrányira. Még arra is emlékszem. Dédesen volt a szavazó helyiség. Itthon is, ott is volt sok bor, ennivaló. Ingyen ettek-ittak, így tették bolonddá a népet. Előbb korteskodtak 2—3 hétig. Ha az egyik kortesnél elfogyott az enni-innivaló, elmentek a másik korteshez, ott mulattak. Oda szavaztak. Az az úr nyert a választásokon, aki jobban bírta etetni-itatni a népet. Apám Dédesbe ment a kocsival. Az egyik ember annyi pálinkát megivott az úton — fuvaros volt a gyárnál, — hogy mire Dédesbe értek, meghalt a kocsin. Akkor a sok gazda mind fuvaros volt a gyárnál. Volt piros-fehér-zöld toll a választók kalapjához tűzve. Hallottam, hogy mikor mentek Dédesbe, meg is hajingálták őket útközben, mert az ottvalók mind ellenzékiek voltak. Később már nem mentek Dédesbe. Választáskor csak itthon ettek-ittak, szivaroztak, danoltak a falu között." A gyárimunkás adatközlőnk

12 így emlékezik a választásokra: „Abban az időben volt a választás Dédesen. Volt akkor Kossuth

13 párt és kormánypárt. Voltak még apróbb pártok is. A gyárvezetőség mindig a kormánypárt mellett volt. Azt akarta, hogy a munkások is oda szavazzanak. Akkor még kevés munkásnak volt szavazati joga. Csak előmunkások, tisztviselők, mesterek szavazhattak. Egyszer a sátai földesúr, Kiszely Sándor

14 volt a kormánypárti képviselőjelölt, ellenfele pedig Hebron József ügyvéd. A falu inkább Kiszely-párti volt, mert attól kaptak bort. Még a kortes fel is jött velük a gyárba. Bejöttek az olvasóba. A kortes felugrott az asztalra, hogy beszédet tart. Akkor Jávorcsik, egy nagy erejű telepi hengerész lekapta az asztalról a kortest. Megrázta. Mondta neki: „Ki vagy te? Mit akarsz te a munkások között? Ez itt mind ellenzéki, nem kormánypárti!" Máskor se nyugodtak a kormánypártiak. Nádasdról egy csoport jött fel a kaszinókertbe. Mi az olvasóban voltunk. Már akkor nagyon fojtogattuk egymást. Egy diósgyőri gépész kiugrott az udvarra. A falusi bíró kezébe belevágta a bicskáját. A falusiak megvadultak. Kiszedték a karókat a fák mellől. Az egyik gyárit jól elverték. Amikor hazafelé mentek, a Gedeon-féle házban egy ellenzéki lakatos ablakait beverték. Nagyon huncutok voltak. Mindig annak a pártnak a tollát tűzték ki, amelyiknek megérkezett a kortese. így mind fizetett nekik. Amikor már a kortes itt volt, csak akkor tűzték ki a zászlóját. Mi is felszúrtuk a tollakat a gyárban. Akkor a gyárigazgató parancsolt még tán az alispánnak is az egész megyében. Amikor az igazgató elolvasta a kalapom mellett az ellenzéki képviselő nevét, megkérdezte: „Volt maga katona? Lenne-e?" Másnap megint megkérdezte. Megfenyegetett, hogy nem kapok felmentést, elvitet katonának. Nem tetszett neki, hogy mi ellenzékiek voltunk. Másnak a kalapját mind a földhöz verte, akinél az ellenzék jelvényét látta. Aztán kortesdalokat is énekeltünk. Az ellenzékiek ezt daloltak a Kossuth nóta dallamára: Kiszely Sándor öreg ember, öreg ember, szólni sem mer, Kösse fel jól a gatyát, ha a Hebronnal szembeszáll... / A kormánypártiak erre ezt dalolták: Hebron Jóska emberevő'. Iszik mint a kefekötő, De most akármennyit iszik, Követnek már el nem viszik, Éljen Kiszely Sándor!