A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)
NEMCSIK Pál: Az országgyűlési képviselőválasztások borsodnádasdi emlékeiből (1900-1926)
176 NEMCSIK PÁL gozók jelentős hányada földtulajdonnal nem rendelkezett, így nem volt adófizető polgár, tehát nem vehetett részt a választásokon. Igen kevésre tehető azoknak a gyári és bányamunkásoknak a száma, akik résztvettek az 1905. évi választáson. A községbeli vagyonos parasztgazdák a hagyományokhoz híven Dédesre mentek, hogy leadják szavazatukat a kormánypártra, vagy egyesek az ellenzékre. Erre a választásra lovaskocsival mentek, a következőre már az Ózd-Nádasdi iparvasúton szállították őket. A választási harc a hagyományos formák között zajlott le a faluban éppúgy, mint a gyártelepen. Ennek szemléltetésére szólaltassunk meg néhány idősebb parasztot és ipari munkást. Adalékok A földművesek az egyik idősebb parasztember 4 emlékezete szerint kivették részüket a szavazásból: „Akkor még a föld után volt meg a szavazati joga a parasztoknak. Csak a nagyobb parasztok mentek szavazni Dédesbe. Egy-egy községből csak 40—50 ember ment el, hogy megválassza Dédesben a képviselőt. Itt a községben Kovács Birkás Antal korteskedett. 5 Úgy emlékszem, hogy ő ellenzéki volt. A kormánypártot a községi elöljáróság, a községi bíró meg a hitesek képviselték. Itt a faluban nem volt szavazás, csak az agitálások folytak itt, meg a szórakozások. A választás előtt kiosztották a jelvényeket. A kormánypártiak jelvénye háromszínű toll volt, piros-fehér-zöld. Azt szúrták a mellükre, vagy a kalapjuk mellé. Rajta volt egy búzakalász is. Amikor agitáltak, mindenki kapott egy zászlót. Annak a pártnak a zászlóját tette ki, amelyikre szavazni akart. Apám hites ember volt, így neki a kormánypártra kellett szavazni. Nagyapám meg ellenzéki volt. így nálunk két zászló is volt. A kormánypárté piros-fehér-zöld, az ellenzéké pedig piros-fehér. Az ellenzéknek nem volt jelvénye. Abban az időben négy hites volt a községben, ők mind a kormánypártra szavaztak. Megkezdődött az evés-ivás. Amikor nagyapát kísértem haza, — mint gyerek, — tele volt a zsebe szivarral. Akkor sok szivart osztogattak a kortesek. Etették, itatták a népet. Az öregek mindig emiégették, hogy kire szavaztak. Az öregek még Serényire, 6 meg Ábrányira 7 szavaztak. 1905-ben elmentek Dédesbe. Befogott minden paraszt a kocsijába. Elindultak a gyár felé. Kiértek a határba, onnan már nem mehettek egyedül. Minden kocsit két oldalról két uhlános 8 huszár kísért a falu határától. Megüzenték a szomszéd községekből, hogy agyonverik a kormánypártiakat. Arra Balaton, Szilvás, az mind ellenzéki volt. Azok az uhlánosok egy szót se tudtak magyarul. Dédesben már voltak veszekedések is a két párt között, de a katonaság helyrehozta a rendet. Apámék akkor vitték a sok túrót, kenyeret ettek, ittak, mulattak útközben. Aztán úgy emlékszem, hogy a következő választáson Hebron József 9 volt az ellenzéki jelölt, ő küldte a bort is Nádasra. A kormánypárt jelöltje pedig Borbély Lajos 1 * volt, a rimái gyár vezérigazgatója. Akkor már vonaton vitték a szavazókat. Akkor már a gyáriak közül is többen szavazhattak. A hangulat az ellenzékiek mellett volt, de mégis a kormánypárt győzött. A gyáriak mind a kormánypártra szavaztak, mert jobban voltak kötve. A követük volt a munkaadójuk. A parasztok függetlenebbek voltak, ők még akkor is szavazhattak az ellenzékre."
