A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

DANKÓ Imre: A bodrogközi Hosszúrét települése

146 DANKÓ IMRE foly, néhány mellékágat bocsájt. Ezek egyikét Karcsának nevezik, amely a helmeci hegyből eredő patakokkal megszaporodván. Géres, Őrös, Páczin és Karcsa községek közt kanyarog és azon hosszú rétnek nevezett tavakat képezi, melyek Szerdahely, Karos és Luka, községektől egészen a Tiszáig terjednek és ott Leányvárt, Czigándot és Karádot örökösú szinte átgázolhatatlan mocsarakkal zárják el a világtól."

9 Több sziget, homok, gerind vagy gorond emelkedett ki belőle. Településről csak ezeken a szigeteken (például Apróhomok, Hosszúhomok, Halászhomok, Várhomok, Kapushomok, Szophomok stb.) vagy gerindeken (például Körtvéfa gerindje, Hosszú gerind stb.) beszélhetünk. Községek a Hosszú-réten nem keletkeztek. Egyedül Lukat, a mai Bodroghalmot számíthatnánk ide, de ez a község is végeredményében a Hosszú-rét szélén, szigetre települt. Ezeknek, a Hosszú-rét széleire, szigetekre települt községeknek több közük volt a szomszédos területekhez, mint a Hosszú-réthez. A Hosszú-rét mocsárvilága egymástól is elzárta őket. A Hosszú-rét mocsárvilága annyira elzárta például Czigándot és Karádot a Bodrogköz többi községétől, hogy azok inkább a tiszántúli, szabolcsi helységekkel tartottak kapcsolatot. Velük kereskedtek, kapcsolataik inkább velük voltak. Ez nem is volt csoda, hiszen Vencsellő állítólag Tiszán inneni, Karád és Czigánd pedig eredetileg tiszántúli helység volt és csak később települtek át.

10 Karádot például annyira körül vette a víz, hogy: „temettetni szoktanak a' falutól Enyészetre fekvő egy homokon, alkalmas egy düllő földnyi messzeségre, még pedig azzal a' bajjal, hogy ha vízáradás vagyon, mindenek hajón mennek oda által".

11 Dóczy József, a kevésbé ismert Hosszúrétet a közvélemény által jobban ismert Hansághoz hasonlította és „Zempléni Hanságénak nevezte.

12 Nagyobb áradások idején a széleire települt szigetfalvakat is veszélyeztette, így például 1831-ben is a Sasó nevű nagy homokdombra kellett előle a nagyrozvágyiaknak menekülniük.

13 A Hosszú-rét szélesen elterülő mocsárvilága lehetetlenné tett majd mindenféle közlekedést és mezőgazdasági kultúrát. Jellemzően írta idevonatkozóan a jó forrásokból merítő Vdlyi András Karádról, hogy: „fekszik Kuka helységgel dél felé által ellenben a' Tisza parton, de tsak nagy télbe, vagy nagy szárazságban lehet ezen két helységből egy másba járni, mivel közöttök négy mérföldnyire, tiszta nádas, és gyékénes tók, s' járhatatlan sok ingadozó lápok vágynak, őszi vetése semmi sints, mivel szántó földgyei tavakká változtak, tavaszi kevés, kaszállójok tsátés helyeken bőven vagyon, a' kenyérnek való megszerzésére való földeket N. Szabolcs Vármegyében szoktak bérlelni, a' marha tenyésztést szeretik."

14 Nem volt ebben akkor semmi különös vagy éppen sajnálatos, hiszen a bodrogköziek főfoglalkozása a halászat volt; a bodrogközi falvak pedig jellegzetes halászfalvak voltak. A lakosság nem félt a víztől; sárospataki szólásmód, hogy: „várják, mint a bodrogköziek az árvizet."

15 Tévednénk, ha az idézetek alapján arra gondolnánk, hogy a Hosszú-réten csak árvíz vagy áradás idején volt víz és szárazságban a rét felszáradt. Az árvíz csak azt jelentette, hogy magasabb volt a víz szintje, hogy nagyobb földterület került víz alá, mint általában volt. A Hosszúrétnek óriási kiterjedésű olyan területei is voltak, amelyeken állandó volt a víz. Érdekes élet alakult ki ebben a környezetben. A Hosszú-rétet övező mocsári erdőkben vaddisznó, őz, nyúl, róka, vidra, vadmacska, a mezőkön túzok, nyúl, fogoly, fürj, a tavakban és erekben vadliba, gyöngyvér, búvár, vadkacsa, szárcsa, gém, kócsag, vízityúk, vöcsök, a nádasokban nádi- és halfarkas tanyázott a szinte mindenütt megtalálható töméntelen halon, csíkon, nadályon és rákon kívül.

16 A Bodrogköz lakosai gyűjtögető, zsákányoló, halász-vadász életmódot folytattak és zárt településekben éltek.

17 A gyűjtögetés, a halászat és vadászat mellett egyedül állattenyésztésük volt jelentős. Különösen fontos volt szarvasmarha tenyésztésük. A félvad szarvasmarhák