A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

VALTER Ilona: Régészeti adatok a Bodrogköz honfoglaláskori településtörténetében

138 VALTER ILONA két vár (Zemplén és Patak) köré szervezték. Három DNy-i falura (Viss, Kenézlő, Zalkocf és nyilván Csenke is) a szabolcsi ispán terjesztette ki hatalmát. A XII—

XIII. században a következő helyeken laktak bizonyíthatóan királyi népek: Tokaj, Patak, Szabolcs, Vajdácska, Rozvágy, Leányvár. Lakói közül a XIII. század folyamán sokan nemesi szabadságot nyertek. Egyes területeket az újabban beköltözött előkelő nemzetségeknek — Gut-Keled (a nemzetség emlékét őrzi egy dűlőnév Ricse környékén), Hont-Pázmány,, Rátót — adományozta az uralkodó. Ezen kívül a leleszi konventnak voltak jelentős birtokai a Bodrogköz egész területén.

90 A későbbi időben a Szerdahelyi, Tarkányi, Sóvári Soós, az Agárdy családnak,, majd a Patak várát kezükbe kerítő Palócziaknak és Perényieknek vannak nagy birtokai itt. A közlekedésben a terület jellegéből adódóan nagy szerepet játszott a víziút. A két határfolyó, a Bodrog és a Tisza kitűnő hajóutat biztosított. A belső részeken a nagyobb, bővizű erek, így a Füzesér és a Karcsa jöhet elsősorban számításba közlekedés szempontjából. Bővizű, hajózható folyó volt a Karcsa. 1613-ban Allaghi Menyhért főispán hajóvámszedő jogot kért a Karcsára II. Mátyástól, Rákóczi György 1646-ban szabályoztatta, állandó hajóút lett. Tokajig rajta szállították a sót.

91 Az országos fő közlekedési út Buda felé a Bodrogközön kívül vezetett, a Bodrog jobb partján, a Hegyalján, ahol a hegyek lábánál levő száraz területen biztonságosabb volt a közlekedés. 1255-ben egy oklevél említi a „nagy utat, mely Patakról jön, és Keresztúr felé fordul."

92 A Bodrogközön futhatott keresztül az az országosan is fontos út, mely Olaszliszka környékén átjött a Bodrogon és a Szigetközön (Viss, Kenézlő, környéke) át lejutott a Tiszához. A Tiszán átkelve, Szabolcson, Rakamazon keresztül Nyíregyháza felé vezetett. Olaszliszka környékén Fejerkeő néven említenek egy révet 1248-ban,

93 majd 1239-ben a Viss és Csenke helységeket tárgyaló oklevél említi azt az utat, mely „Olasz faluból vezet Kenézlőre" és „lejut a Kyzthche révhez"

94 a Tiszához. A Kyzthche rév tehát fontos átkelőhely lehetett. A zazty apátság 1067-ben kelt oklevele említi a „nagy utat, mely Rakamaztól Szabolcsra jön.

95 Ugyancsak ez az oklevél említi a Kwrew (Korévet), mely az oklevél szerint a Bodrog és a Tisza összefolyásához közel vitt át a Tiszán. Ennek pontos helyét ma nem tudjuk, de feltehetően Tokaj és Rakamaz között lehetett. A Bodrogköz É-i (ma Csehszlovákiában levő) részéről is fontos utak vezettek a Bodrogközön át. így országos szempontból is jelentős az az út, mely Lelesz vidékéről indul és Királyhelmecen, Perbenyiken, Dámócon áthaladva lejutott a leányvári Tisza révhez. Ez átkelőhely fontosságát okleveles adataink bizonyítják, és az a tény, hogy megerősítésére itt a kisvárdai Várdayak várat építettek.

96 Ez az elpusztult leányvári vár. A leányvári réven átjutva Kisvárdára majd Debrecenbe vezetett az út. A Bodrogköz tehát a honfoglalástól a középkoron át napjainkig viszonylag sűrűn benépesült terület. Lakói szinte háborítatlanul élték itt életüket egészen a múlt század végéig, amikor a folyók szabályozásával, a mocsarak lecsapolásával gyökeresen, megváltozott itt az élet. Valter Ilona