A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

SZABADFALVI József: A Zempléni hegyvidék népi kultúrájának kutatásáról

118 SZABADFALVI JÓZSEF Jellegzetesen kisbirtokos falu, a társadalmi rétegződés viszonylag kicsi, zsellérsorban alig néhány család élt. Igen jó földje a Hernád völgyébe húzódik ki, kisebb erdője szinte minden gazdának volt. A földművelő és a tipikus hegyi falvak között az átmenetet legjobban Árka képviseli. Gazdasági és társadalmi tekintetben némileg hasonló a helyzet a 698 lélekszámú Baskó esetében is, bár itt jelentősebb szerepe volt megélhetésük biztosításában az erdőnek. A hegység belső területének egyik legjellegzetesebb községe a 350 lélekszámú Mogyoróska. A lakosság hegyoldalakon meghúzódó kevés és kies szántó mellett igen jelentős erdővel is rendelkezett, s lényegében ez utóbbi biztosította létalapjukat. A hasonló helyzetű és nagyságú, 354 lakost számláló Regéccel együtt, lakói régen a regéci váruradalom jobbágyai voltak. Azonban míg Mogyoróska eredetileg ruszin telepítésű, addig Regéc magyar falu. A hegység közepén, egy hosszú keskeny völgyben húzódik meg, az egymástól 2—3 kilométernyire eső, három kis szlovák falu, Óhuta, Középhuta és Újhuta, amely 364 lakosával újabban Háromhuta néven alkot közigazgatási egységet. Földművelésre alkalmas földjük alig van, lakói erdei munkából élnek, illetőleg az 1920-ig fennálló üveghutában dolgoztak. A múlt század közepén* már Pesty Frigyes is azt írja róluk, hogy erdőirtással, ölfavágással, fafeldolgozással foglalkoznak, s ablakosként, valamint fa eszközök árusításával Nyíregyháza, Debrecen es Nagyvárad vidékére is eljártak.

50 A tenyérnyi földek megműveléséve — hasonlóan vidékünk más szlovák falvaihoz (Kishuta, Nagyhuta, Vágáshuta) — jobbára az asszonyok foglalkoztak.

51 Egy-egy tájegységet általában azért választunk ki monografikus kutatásra, mert annak kultúrája viszonylag egységesnek tekinthető (Göcsej, Kalotaszeg Balatonvidék, matyók stb.). A Zempléni hegyvidék középső része e tekintetben nem mondható egységesnek. A kultúra egységét megbontja az állandóan alakuló földrajzi környezet. Az ember természetátalakító munkája nyomán, főként az intenzív földművelőkultúra előretörése kapcsán megváltozott a vidék külső képe. A 19. század folyamán a hegység erdőiből irtással újabb területeket ragadtak el, s a nyugati lejtőkön a korábban Göncig, sőt Kassáig felhúzódó szőlőkultúra a behurcolt peronoszpóra következtében elpusztult. A Hernád völgyében — mint már említettem — a gazdasági élet alapja a földművelés, míg minél beljebb megyünk a hegység belseje fele, annál jobban adja át a helyét az erdőhöz kapcsolódó fakitermelő, állattartó és gyűjtögető életmódnak. Hozzájárul a népi kultúra tagozódásához, másrészt, a jobbára 17. században meginduló ruszin, a középkori betelepítés utáni újabb német (Rátka, Hercegkút, Károlyfalva), szlovák (Hollóháza, Kishuta, Nagyhuta, Vágáshuta) betelepülés, illetőleg szervezett betelepítés.

52 A Zempléni hegység népe nem is alkot Önálló etnikai csoportot. Hagyományos kultúrája nem őriz elegendő önálló, más területektől elkülönülő elemet. Inkább összekötő kapocs az Alföld s a hegyvidék, konkrétabban az Északi- és Keleti-Kárpátok kultúrája között. Ennek kialakulását egyrészt földrajzi helyzete, másrészt történeti fejlődése is elősegítette. Itt elsősorban a 16—17. századi nagy népkeveredésre, a törökhódoltságot követő demográfiai átrendeződésre, illetőleg a Rákóczi szabadságharc leverését követő évtizedek nagy áttelepítésére gondolok. A földrajzi környezet és ennek kapcsán a gazdasági helyzet életirányító hatása a Zempléni hegység falvaiban nagyon jól megfigyelhető. A Hernádvölgy jellegzetes földművelő, gabonatermesztő kultúrájával rokonságot mutat az Alfölddel. Itt ismeretes volt a gabonafélék nyomtatása, a bőgő és a cséplésnél használt görbefogú gereblye, s szórványosan előfordul a gabonavermelés is. A keletebbre eső, hegyi falvakban viszont még élénken él a kapával való földfeltörés, a sarlós aratás emléke s a kézzel történő vetés szinte általános. A gabonafélék szemnyerésére kizárólag a cséplés szolgált.

53 A hegyvidék sok vonatkozásban a nyugat- és közép-európai hegyi gazdálkodás életformájával mutat rokon-