A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

SZABADFALVI József: A Zempléni hegyvidék népi kultúrájának kutatásáról

A ZEMPLÉNI HEGYVIDÉK NÉPI KULTÚRÁJÁNAK KUTATÁSÁRÓL \\J kőbányászatról,

36 Kovács László a telkibányai állatgyógyításról,

37 Balassa Iván pedig a Tdshutai erdei méhvadászatról

38 közöl adatokat. A folklóré területén is csak látszólag kedvezőbb a helyzet. A régi kutatás irányának megfelelően jobbára az egyes szokások felé fordult a figyelem. A lakodalmi szokások ismeretéhez Kis Áron a Hegyaljáról,

39 H. Nagy Lajos Tállyáról, 40 Gönyey Sándor

11 és Katona Imre

i2 Pusztafaluról publikált adatokat. Más népszokások köréből Seeman Gábor betlehemes leírásáról,

43 Szendrey Zsigmond Zemplén megyei népszokásokról,

44 Gönyey Sándor és Seemayer Vilmos az erdőbényei bodnártáncról

45 valamint Pataki Sándorné Mikóháza táncéletéről

46 írott publikációját említhetjük meg. A legújabb munkák sorában igen szép és hasznos Sztareczky Zoltán Kékedi népdalok c. kötete.

47 Időközben igen becses archivális anyag is gyűlt össze különböző tudományos intézetek és múzeumok adattárában. Csupán a budapesti Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában 1958-ig a Zemplén hegység területéről több mint 20, jórészt nagyon jó adatokat és leírásokat tartalmazó anyag került be főleg helyi gyűjtők munkája kapcsán.

48 A Zempléni hegység hagyományos népi kultúrájának tanulmányozásával a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézete az 1950-es évek közepétől foglalkozik. 1951 szeptemberében, majd 1952. nyarán tanulmányutat szerveztünk Sárospatak, Hegyköz területére, illetőleg Boldogkőváralja, Árka, Mogyoróska, Baskó, Háromhuta és Komlóska falvakat látogattuk meg. Ettől az időtől fokoztosan orientálódott intézetünk érdeklődése a Zempléni hegység községeinek néprajzi problémái felé. Egyes témakörökben a szórványos gyűjtést már 1953 nyarán megkezdtük. A tervszerű kutatást a Magyar Tudományos Akadémia tudományos és anyagi támogatásával és tervmunkája keretében 1957-ben kezdtük el. Munkánk céljául tűztük ki egy monografikus jellegű és igényű tanulmánykötet elkészítését s ennek szellemében a népi kultúra minden témakörében hozzákezdtünk az anyaggyűjtő munkához. A terepmunkát tervünknek megfelelően, 1962 végén be is fejeztük s munkánk pillanatnyilag a feldolgozás állapotában van. Az említett idő alat Borsod-Abaúj-Zemplén megye területéről többszáz munkanap alatt igen jó és tekintélyes anyagot gyűjtöttünk össze. Intézetünk kéziratos archívumába 1962 decemberéig 197 tételszám alatt 10.699 cédulányi, illetőleg oldalnyi anyagot leltároztunk be. A rajzok és fényképek száma — becslésem szerint — meghaladja a 2500 darabot. Ez a gyűjtemény képezi azt a nyersanyagot, amely alapja készülő monográfiánknak. A terepen az anyaggyűjtést a Néprajzi Intézet dolgozói és felső éves hallgatói végezték,

49 s a feldolgozással ugyancsak az előbbiekből alakult szűkebb munkaközösség foglalkozik. Monografikus kutatásunk színteréül nem választhattuk az egész Zempléni hegységet. Leszűkítettük vizsgálatainkat a vidékre jellemző kisebb területre, a hegység nyugati lejtőjének középső községeire (Korlát, Fóny, Hejce, Boldogkőváralja, Árka, Baskó, Mogyoróska, Regéc és Háromhuta). Természetesen nem korlátoztuk minden témakör esetében vizsgálatainkat kizárólag a felsorolt falvakra, hanem több esetben bekapcsoltuk kutatásainkba szomszédos községeket is. A területet úgy választottuk meg, hogy vizsgálhatók legyenek a földművelő és a kishatárú hegyi falvak, valamint a magyar, szlovák és ruszin etnikum egymáshoz való viszonya, kapcsolata és kulturális kölcsönhatása. A Hernád völgye felé eső községek intenzív földműveléssel foglalkozó magyar községek. A 650 lakosú Korlát, a 956 lélekszámot számláló Fóny és a 725 lakosú Hejce a földművelő magyar községek, ahol a társadalmi rétegződés igen erős, s a községben jelentős számú zsellér is élt. A terület legnagyobb községe, Boldogkőváralja (1177 lakos) ugyancsak nagyhatárú, eredetileg bortermelő község. Lakossága magyar, némi ruszin keveredéssel. A falu határának jelentős része földesúri tulajdonban volt. Egy szűk völgyben meghúzódó 315 lakosú, ugyancsak magyar község, Árka népe is jórészt földműveléssel foglalkozik.