A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

DAJASZÁSZYNÉ DIETZ Vilma: Mezőkövesdi kötények

98 DAJASZÁSZYNÉ DIETZ VILMA 20 cm-es rojtot leginkább az ablakos, pókhálós, szivárványos és szíves mintákkal díszítették. Ezt a rojtcsomózást külön rojtkötő asszonyok, specialisták készítették. (2) A bossókát némelykor hímzéssel helyettesítették, úgynevezett „hamis bossókát" varrtak. 5. A műselymes surcot misére hordták, létániára a „gépelt surcot" viselték. Formája más, mint a régi kötényeké, mivel mellrésze is van. Ezeket Gari Takács Panni kezdte csinálni. Géppel varrta ki először a minták körvonalait, azután a kitöltést. Panni 1919-ben, mikor testvére summásnak ment, varrt a kék kötényére fehér cérnával egy keskeny csíkot. Ez tetszett a többieknek, így divat lett a gépelt surc. Fekete klottra sárga selyemmel, kék és fekete „libertin"-re (könynyebb bélésselyem) fehérrel, s a kötény alsó részére csíkdíszeket, a mellrészre térkitöltő mintákat varrtak. A kötény alsó részén később színes hímzéscsíkokat (előnyomtatott mustrákat) is közbeiktattak. A csíkok mindig szaporodtak, úgy, hogy majdnem az egész területet díszítették. A surc alját „lityacsipke" (fehérrel vagy sárgával alábélelt fekete gyári pamut vagy selyemcsipke) díszíti. 6. Majdnem ugyanilyen az egész teret kitöltő dísszel ellátott, mellrész nélküli kötény, a „díszes selyemsurc" (1940 óta viselik). Ezen semmi hímzés nincsen, csak felváltva sárga alapon fekete selyemcsipkebetét és virágos pántlikát varrnak olcsóbb fekete anyagra; a felső részén simán maradt kis tér fekete selyem. Akinek még van ragyogója, azt is rávarrja. Az alján többnyire szintén „lityacsipke"-dísz van. 7. Mint a „díszes selyemsurc"-on láttuk, a hímzést elhagyják és színes jaqu'ard-szalaggal pótolják. 10—12 cm széles szalagdíszt egy csíkban kb. a kötény hossza felébe eső részen alkalmazzák a „pántlikás selyemsurc"-on. A lefelé levő tér gyakran fekete klottból készül, amelyre legalul 3—4 cm széles fekete gyári csipkét varrnak rá, hogy az anyagot szélesen tartsa. Ezt a részt födi a 35—40 cm hosszú, mintában csomózott selyemrojt. A rojtozás mintái ugyanazok, mint a 4. típusnál alkalmazott keskenyebb selyemrojt minták, csak valamivel szélesebb a csomózott rész és sokkal hosszabbak a rojtok. A kötény felső része selyemből készült. 8. Legújabban a még matyósan járó leányok a szalagdísz helyett megint szűcsös mintával hímezik a kötényeket, de csak a régi műselymes kötény felső részéhez hasonló mintákat alkalmaznak, lefelé pedig megtartják a hosszú rojtdíszt. A hímzésdíszeket többnyire magúik tervezik, mivel már az iskolában a matyó motívumok és minták tervezését tanítják. Csak egy íróasszony említette, hogy e nyáron (1951) még 4 surcot rajzolt. Inkább az aprólékos mintákat kedvelik; sodrott műselyemfonállal varrják ki. Az 5., 6., 7., 8. típusú kötényeket még az 50-es évekig is viselték, úgyszintén a „böjti"-surcot. 9. Ezt minden időben az akkori divatban volt fonállal varrták kék és zöld színekben, de ahogy Kis Jankó Bori néni mesélte, a fiataloknak tettek egy kis pirosat és sárgát is bele. A minta keskenyebb volt, mint az ünnepi surcokon és gyakran berlineres bossókával is díszítették. A 30-as évekig férfi és nő egyaránt viselt surcot. Ebben az időben a férfiak elhagyták a surcviseletet. Mint már említettük: hímzéstechnikai, színezési, sőt díszítési különbség nem volt, csak a legénysurc keskenyebb volt, mint a női