A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)
DAJASZÁSZYNÉ DIETZ Vilma: Mezőkövesdi kötények
MEZŐKÖVESDI KÖTÉNYEK 99 kötény. A gyakran emiitett 5 surcrózsás legény- és a 7 surcrózsás női-kötény megkülönböztetés Dala szerint 6 csak 1925-ig tartott, azután a legénysurcra is 7 rózsát varrtak. A „csipkés" és „rojtos"-végű kötényt éppen úgy viselte nő, mint férfi. Inkább a kor és családi állapot parancsolja íratlan társadalmi törvényei szerint a kevésbé díszes és színtelenebb köténydíszítést. Házas ember nem viselhet olyan gazdagon díszített surcot, mint a legényember. A 40 éves aszszonynak már csak fekete kötény jár. A legtöbb kötény lapos és száröltéssel van hímezve, de találunk a régebbi darabokon láncöltést is. A „makk"-motívumot gyakran hurok-, sőt hamishuroköltéssel készítették. A „gázos"-kötényt keresztszemessel varrták; a „bossókát" (átcsavart, szálvonásos technikát) a századfordulótól különféle változatokban a második világháborúig készítették. Az átöltéseknek a nagyobb virágoknál, de különösen a bossóka dísznél, nagy szerepe van. A kötényviselet módjánál meg kell említeni a farszalag divatját, amely egy időben (1912—1931) mind a legény-, mind a leánysurc járuléka volt. Lehet, hogy ez a divat a színes jegysurc-pántlika utóda. A „bunkós" mintás szőrszalag már nem volt eléggé díszes és ezért külön kb. 6 cm széles fehér, fekete vagy sárga selyempántlikát (jaquard-szalagot) varrtak össze csokorrá, végére csomózott rojtot és ragyogót varrtak, s ezt külön keskeny köpper-szalaggal felkötötték. A „farmadzag" a legjobban érvényesült a „felgyűrkőzés" idejében. Felgyűrkőzés alatt azt értették, hogy a szoknyát hátul magasabbra kötötték és a felkötött rész hátul buggyot vetett. A felgyűrkőzés általános divat lett, aki nem gyűrkőzött fel, arra azt mondták: „de nagy slampos". Mikor a farszalag kiment a divatból, akkor egy ideig rojt nélküli szalagcsokrot kötöttek fel. összefoglalva látjuk, hogy csak egy típusú kötény melles, a többieket mind csak az alsó testen, a szoknya vagy nadrág fölött viselték. Alapanyaguk változatos, úgyszintén öltéstechnikájuk, színeik és hímzőfonaluk, annak kétfajta együttes alkalmazása egy danabon a díszítmények cifraságát még fokozza. Adatközlések szerint, még a szegénysorsú legénynek is 2 surca volt, a leányoknak meg 3, mivel a tarkával hímzett kötényeken kívül, minden leánynak még „böjti surca" is volt. Jómódú leány 7 surcot kapott a kelengyébe. A leány, mikor eladósorba került, kapta az első díszes surcot, a legény pedig csak újlegény korában. Többnyire mindkettő a feltámadási körmeneten vette fel először. A surcot a legények már délelőtt is felkötötték, a nők azonban csak a létániára és „valahová menőnek" vették fel. Délelőtt a „bőkötőben" voltak a templomban. Hiedelemnek kell felemlíteni, hogy ha a gyerek nyugtalanul aludt a bölcsőben, jegysurccal letakarták, hogy megnyugodjon. Alkalmi kötények Külön említjük meg a házivászonból készült „vastagkötőt", amelyet munkában viseltek. Másfélszél vászonból készült. Többnyire piros mosópamuttal hímzett keskeny folyókahímzést varrtak rá, vagy „bossókát", elvétve szőttesdíszt is alkalmaztak. A kötény alsó szélét kb. 10 cm nyírott („maga rojtja") vagy fehér pamut-rojttal díszítették. Györffy István azt írja: „Kövesden gyolcs surcok is voltak singolt aljjal, olyankor hordták, amikor fehérneműt varrtak vagy tésztát gyúrtak". 7 Adatköz7*
