A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

DAJASZÁSZYNÉ DIETZ Vilma: Mezőkövesdi kötények

MEZŐKÖVESDI KÖTÉNYEK 97 függőlegesen egymás mellett helyezkedtek el. A sodrott szűcsselymet szétbontották, „fejtsük már a selymet, hogy szép habos legyek", mondták egymásnak. 3/b. A mezőkövesdi asszonyok díszítőkedvét még ez a szép habos selyem sem elégítette ki és megbontva a régi kompozíciót, a szűcsselyemhímzés közé egy „belinás bossókát" tettek. Ez a bossóka hasonlít a korábbi 2/a. típusú bossókához. A századforduló idején már rézrojttal díszítik a kötény alsó szélét. A rézrojt mindig egy másik anyaggal, többnyire színes „purgamen"-nel (kasmir) volt alábélelve, amelynek alsó részén vagy réz, vagy ragyogó tartotta ki az anyagot, hogy ne ugorjék össze. „Réz" a pamutfonálra rátekert keskeny fémszalagból készült paszománt dísz, a „ragyogó" a gyöngyből és „flitterből" (kerek fémlemezkék) készült. Egyes ilyen fémlemezkéknek azonban „csillag" a nevük. Van „csillagos rézrojt" és „csillagos kétsorú" stb., az azt jelenti, hogy a rézrojt vagy kétsoros paszománt dísz közé van egy-egy fémlemezke beillesztve. A rézrojt fölé jön azután (több sorban a különböző réz és ragyogó és e fölé csak a hímzésdísz. A hímzés közé sohasem varrtak ragyogót, csak esetleg a bossóka szélére, hogy a bossókát kitartsa, egy-egy keskeny rézrecét. A ragyogó a háború alatt majdnem teljesen kiszorította a hímzést és mivel „egy rőf ragyogóért 50 000 koronát kértek, s így egy menyecske ruháin az összes ragyogó 20—25 millió koronába is belekerült" Dala, 68. old.); egy mázsa búza ára ekkor 50—60 000 korona volt". Az asszonyok titokban eladták a búzát, hogy ragyogót vehessenek, ezért elhatározta Mezőkövesd vezetősége és a papság, hogy a ragyogókat nyilvánosan elégetik és így e divatőrületnek véget vetnek. Ragyogóégetés 1925. Hamvazószerda. Györffy (Muskátli II. 1.) azt írja: „A vállalkozás sikerrel járt, az ízléstelen, de drága cifraság —, mely már nagyon háttérbe szorította a hímzést a matyó viseleten — ismét helyet adott annak." 4/a. A színes szűcsselyem surcokkal egyidőfoen is készítettek már műselymes surcokat, ezeket még ragyogóval és rézzel is díszítették. A „ragyogóégetés" után általános divat lett a műselyemmel varrt surc. 4/b. Ezeken két motívumbeli különbséget láttunk: a „surcrózsás" és a „szűcsrózsás" típust. Mint a neve megmondja, a surcrózsás típusnál a legfelső díszítmény többnyire 7 surcrózsa, amelyből kisebb virágok és ágak nyúlnak ki. Ezeket sima műselyemmel varrták. A szűcsrózsás típust (úgy, mint a szűcsök) gyakran sodrott selyemmel varrták. A felépítés nagyjából egyforma. A megszokott paszománt díszítményeket most selyemmel hímezik és ezek a díszek előfordulnak egy kötényen több különálló csíkban (ellentétben a valódi ragyogóval, amely a hímzés között nem kapott helyet.) A ragyogót utánzó csíkok közt hímeznek virágmintás „utakat" is. — így ez a típusú surc nemcsak új hímzőfonalat, hanem új motívumok (habos pántlika, galáris és makku), új színek (mint az ezüstöt utánzó fehéret és az aranyat helyettesítő sárgát) alkalmazását és a határolt csíkban levő felépítését hozta létre. 4/c. Még mielőtt a többcsikos kötény divatba jött, a műselyemhímzéssel is kombinálták a beiiineres bossókát hasonló kosaras mintával, mint a szűcsselymes 3/b. típusnál. 4/d. (1) Ezt a típust a 30-as években felváltotta a műselymes bossóka. Ez többnyire sokkal szélesebb, mint a berlineres subrika, van 40 cm széles is. A fonal merevsége a motívumok keménységét eredményezi. A 4. típusú kötényeken alul (a rojt alatt) a klotton egy sor igazi csillaghímzés dísz volt. A kb. 7