A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

DAJASZÁSZYNÉ DIETZ Vilma: Mezőkövesdi kötények

96 DAJASZÁSZYNÉ DIETZ VILMA A mezőkövesdi kötényeken nem találunk sem évszámot, sem név- vagy kezdőbetű hímzést. A következőkben a surcok divatját időbeni sorrendben próbáljuk tárgyalni: 1. Legrégibb surcnak a „pántlikás surcot" tekinthetjük. Az Országos Néprajzi Múzeum gyűjteményében 2 ilyen darab van (gyűjtés 1890-ből). Dala könyvében (57. oldal) pedig egy 1891-ben készült fényképfelvételen ilyen fajta kötény látható. Kis Jankó Bori néni (szül. 1876) is beszélt e fajtákról, „mikor 6—7 éves voltam, zsinóros kötények voltak". Alapanyaga fekete festő, alján nyírott rojt, a „maga rojtja" (az alapanyagot 5—7 cm távolságban duplán levarrják, azután az alsó szélét felvágják, „felnyírják" és 5—5 cm hosszában a bevetett szálakat kihúzzák, hogy rojt képződjék). E fölött van a piros, fehér, zöld, sárga keskeny gyári „réce" (farkasfog, gyári paszomántdísz), keskeny réz és virágos selyem pántlika dísz. Hímzése csak berlinerfonállal varrt láncöltéssor és „makk" van rajta. (Makk = másfél cm széles, lapos vagy hegyes cakk alakú huroköltéses vagy laposöltéses díszvarrás.) 2/a. A Milleniumi Kiállítás mezőkövesdi babáján már kézimunkával „bossókával" díszített surc volt. A bossókát úgy készítették, hogy a kékfestőből a vízszintesen bevetett szálakat kihúzták és kettő vagy több szálcsomót különböző színű berlinerfonállal átvarrtak. Ebben a korban a bossókák mértanias alakúak voltak („keresztes", „ablakos", „szivárványos"). A „bossóka" dísz mellett szerepelt a „makk" és a „toju" (tollhoz hasonló motívum), keskeny szalag és rézdísz. 2/b. Később a „bossókás" vagy bossóka nélküli hímzéssel díszített surcra térnek át. Hímzőfonaluk a „belina" (berliner fonal). A kompozíció egyszerű „folyóka" (hullámvonalon ülő virágok és levelek), e fölött „surcrózsák". A későbbi 20—25 cm-es hímzés kiszélesedéséhez az első lépés, hogy a hullámvonal külön virágmotívumokból álló sor lesz („gyöngyvirág-bimbós", „kis csillagos", „fuksziás"), alatta nagyobb csillagok és levelek vannak, fölötte a díszesebb „surcrózsák" a hullámvonal mélyedéseiben ülnek. Még később 1 sor surcrózsa és hasonló virág helyett 2, sőt 3 sort is hímeznek, ezek fölé kisebb virágokat és bimbós ágakat: „langanetokat". Több olyan „belinás' surcot találunk, amelyeken a „kosaras", esetleg „vőlegény"- és „menyasszony"-os bossókát is közbeiktatják. 2/c. A harmadik berlinerfonallal hímzett surctípus a „gázos" surc. Ennek készítési módja és mintái azonosak a gázos lepedő végeké vei.

5 Az 1900-as években jöttek divatba és csak rövid ideig, 5—6 évig készítették. — A surcok alsó szélbefejezése többféle módon történik. Az említett „nyírott rojt"-tal egyidőben (1886-ban) készítik a csipkedíszt. A „csipke" úgy készül, hogy a saját anyagot, ez esetben a festőt 6—7 cm szélességben duplán visszavarrják, azután cakkszerűen kivágják, vagy egymásba hajtva, hurok öltéssel körülhurkolják, vagy kb. 1 cm széles, többnyire tüdőszínű szőrszalaggal beszegik. A szőrszalag mellé gyakran sárga gyapjú „récét" (farkasfogszalag, gyári paszomántdísz), vagy ezüst, vagy aranysújtásos récét varrnak. A cakkokban maradó kis teret bimbóval, makkal vagy csillaggal hímezik be. Egyes adatközlők szerint a „csipkés" surc inkább férfi viseleti darab volt. Ez nem helytálló, mert több fénykép a nőket is csipkés surcban ábrázolja. 3/a. Egy időben a berlineres surcokkal (1890-től) készítettek szűcsselymeseket is. Ezek már kezdettől fogva szélesebb hímzéssel készültek. Eleinte szintén hullámos folyókával és abból kiágazó virágokkal és ágakkal, később egy egyenes, ismétlődő motívum csík („út") alsó dísszel, amely fölött a nagyobb virágok