A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

DAJASZÁSZYNÉ DIETZ Vilma: Mezőkövesdi kötények

MEZŐKÖVESDI KÖTÉNYEK A surc A mezőkövesdi matyóknál az „eljegyzés nem gyűrűadással történik, hanem jegy surcot és jegy bokrétát adnak a vőlegénynek, kivel ennek az időpontját estéli látogatása alatt közlik. Rendesen vagy ünnepre vagy szombaton este szokták odaadni." x Györffy azután így folytatja: „A vőlegény a megbeszélt estén megjelenik a menyasszony házánál, s ráadják felpróbálás végett a jegyinget és felkötik neki a vőlegény surcot. Éjféltájban, mikor már senki sem jár az utcán, és nem láthatják meg, akkor jön el az újdonsült vőlegény. A menyasszonynak egy idősebb asszony rokona kíséri, hogy ne menjen egyedül. A vőlegény viszi a surcot, az asszony pedig a tálat Ezenkívül kap egy nagy aranyporos rozmaringot vőlegénybokrétának. Másnap, vasárnap reggel templomba megy, s felveszi a vőlegényinget és surcot, az aranyporos rozmaringot pedig kalapjához tűzi." 2 Az a tény, hogy a surc a jegyajándékok egyike, bizonyítja, hogy kedvelt viseleti darabjuk volt. „Surc" szóval nevezi a matyó a keskeny kötényt, melyet mindkét nem visel. A surc a „lepelszerű ruhákhoz sorozható" 3 hosszúkás, téglalap alakú darab. Nők a szoknya, a férfiak a gatya vagy nadrág elé kötik. A női surc szélesebb és rövidebb, mint a férfiaké. Oka, hogy a férfi surc hosszabb volt, mint a gatya szára, viszont a női surc rövidebb volt, mint a szoknya és a szoknyabetoldást is takarta.

4 A már említett jegysurc példa arra, hogy Mezőkövesden nemcsak munkára használtak kötényt, hanem a díszes viselet kiegészítőjeként is. Mindkét nembeli surcot azért tárgyalhatjuk együtt, mert a női surc divatjának változásait mindig követte a férfi surc divatváltozása is. A hímzés a surc alsó szélét díszíti; a századforduló idején — rövid ideig — a surc felső két sarkába vagy egy rózsát, vagy egy kisebb csokrot hímeztek. A kötőszalagot 10—12 cm távolságban a szélétől varrták fel, általában a kötény felső szélén nincs bevarrás, a kötény alsó széle is egyenes, rojtdísz, ritkábban „csipke" a befejezése. Mindkét díszfajta célja a surc alsó szélét kitartani, hogy ne ugorjék össze és így a fölötte levő dísz érvényesüljön. A mezőkövesdi hímzések leírásaiban a surc többnyire mint legdíszesebb darab szerepel. Ez a vélemény nem helytálló, inkább azt mondhatjuk, hogy a sötét alapanyag (kékfestő, klott, selyem és bársony), a hímzést a réz- és ragyogó díszítést jobban kiemelte, mint a vászon- vagy gyolcsalapra hímzett lepedővégek és ingek díszítéseit. A sötét alapú surcokat eleinte berlinerfonallal (1880), később szűcsselyemmel (1890) és műselyemmel (1911) varrták ki. A technikák sokfélesége, lapos- és száröltések, átöltések és átvarrások („bossóka") kombinációja igen sok változatot hozott létre.