A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

Múzeumunk 60 éves

198 KOMAROMY JÓZSEF tás segíteni. A munkálatok során a kétszintes kiállítási termet födémmel elválasztották úgy, hogy a földszinten raktárak, az emeleten pedig egy nagy kiállítási terem keletkezett. A régi épülethez pedig egy új laboratóriumot építettek. Az átalakítás következtében helyileg a múzeum úgy rendeződött, hogy a kiállítási termek mind az emeletre kerültek, míg a földszinten a raktárak, irodák, laboratórium és a gondnoki lakás helyezkedtek el. Ma már nyilvánvaló, hogy a mai elhelyezése nem alkalmas arra sem, hogy a múzeum saját anyagát megfelelően bemutathassa, nem is beszélve az időszaki kiállításokról. Mind a város lakossága, mind az idegenforgalom szempontjából feltétlenül szükséges a múzeum kiállítási helyiségeinek jelentős növelése. A helyi elhelyezési lehetőségek ismeretében vitán felül áll, hogy ezt csak új múzeum építésével lehet kielégítő módon megoldani. A helyzet felismerése vezette a kormányt arra az elhatározásra, hogy a város új terén építendő múzeumot a II. ötéves terv programjába felvegye. A múzeum anyagának növelését elsősorban a gyűjtőterület régészeti, természettudományi és néprajzi feltárása segíti elő. Az ásatások és a rendszeres anyaggyűjtés fontosságát ismerve, már az első években jelentős ásatások történtek. A régebbi ásatások sorából elsősorban Gálffy Ignác működését kell kiemelnünk, aki a század első éveiben jelentős tevékenységet fejtett ki e téren. Később Leszih Andor, Marjalaki Kiss Lajos, dr. Saád Andor és Megay Géza végeztek ásatásokat. A múzeum kezdeményezésére kezdődött meg 1906-ban Kadic Ottokár és Hillebrand Jenő közreműködésével a bükki barlangok feltárása, mely rendkívül gazdag anyagot hozott felszínre. Az utóbbi években a múzeum gyűjtőterületén Párducz Mihály (Óhuta, Nagy sánc), Korek József (Szerencs, Hajdúrét), Patay Pál (Bodrogk eresztúr), Komárom y József (Miskolc, Sötétkapu, színház, diósgyőri vár) végeztek jelentősebb ásatásokat. A néprajzi gyűjtést a palócoknál Istvánffy Gyula, a matyóknál Kóris Kálmán kezdte meg, jelenleg pedig Lajos Árpád és Bodgál Ferenc végzik korszerű felkészültséggel. Múzeumunk kiállítási tevékenysége mindig kétoldalú. Állandó és időszakos kiállítások rendezéséből áll. Korábban a kiállítások hosszú évekre, sőt évtizedekre készültek, így korábban a kiállított anyag teljes átrendezésére csak 1910ben, 1927-ben és 1938/39-ben került sor. Az állandó kiállításokon kívül a felszabadulásig mintegy 80 kisebb-nagyobb időszakos kiállítást is rendeztek. A felszabadulás, helyesebben az államosítás óta a múzeumi kiállítások jellege alapvetően megváltozott. Részben a kiállítási technika rohamos fejlődése, részben a sokkal kedvezőbb anyagi körülmények miatt. Az állandó kiállítások mellett az időszakos kiállítások is fontos szerepet játszanak a múzeum életében. A helyszűke miatt egyes esetekben az a sajnálatos hetyzet áll elő múzeumunkban, hogy az állandó kiállítások rovására, nagyobb kiállítások esetén azok teljes megszüntetésével képes csak a múzeum időszaki kiállításoknak helyet biztosítani. Az állandó kiállításoknak ez a háttérbe szorítása különösen idegenforgalmi szempontból kedvezőtlen és ezért sok jogos bírálat érte és éri a múzeumot. Az időszakos kiállítások sorában kétségtelenül több olyan is szerepel, mely jellegénél fogva nem tartozik szorosan a múzeumhoz (képzőművészeti kiállítások, ipari kiállítások stb.), viszont pillanatnyilag a városban más kiállítási he-