A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

Múzeumunk 60 éves

MUZEUMUNK 60 ÉVES 199 lyiség egyáltalán nem áll rendelkezésre. Miskolc kulturális élete szempontjából vitathatatlanul nagy veszteséget jelentett volna, ha pl. a Kínai Iparművészeti Kiállítás, az UNESCO Régi mesterek kiállítása, vagy az országos képzőművészeti kiállítások — helyhiány miatt — Miskolcon nem kerültek volna bemutatásra. Az államosítást követően állandó régészeti, várostörténeti és természettudományi (a Bükk élővilága) kiállítást rendezett a múzeum. Az időszakos kiállítások sorát a Kínai Iparművészeti Kiállítás nyitotta meg, mely páratlanul gazdag anyagával a város dolgozóinak soha nem látott tömegét vonzotta a múzeumba, és ezzel az általános érdeklődést a múzeum felé irányította. S ez az érdeklődés azóta is megmaradt, sőt növekedett. Ezt öt év alatt több mint 70 időszaki kiállítás követte. Az államosítást követően a múzeumi gyűjtés olyan területekre is kiterjedt, melyek korábban nem tartoztak a múzeumi anyaghoz. így munkásmozgalmi adatokra és a szocialista dokumentációkra is. Ugyancsak jelentős fejlődésként kell regisztrálnunk azt a tényt is, hogy a múzeum önálló kiadványokban hozza nyilvánosságra munkatársainak és a gyűjtőterületre vonatkozó fontosabb — más szerzőktől származó — munkáit is. Míg a múzeum 1899 és 1953 között mindössze három vezetőt és néhány évi jelentést adott ki nyomtatásban, addig 1953 óta megjelent a Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei (4 füzet), a Múzeum Évkönyve (immár 3. kötetben) és ezenkívül a Múzeumi Füzetek című sorozat több füzete is. A kiadványoknak mind tartalmi színvonala, mind kiállítása igényesebb lett. Különösen vonatkozik ez a megállapítás az Évkönyvekre. A múzeum tudományos munkásságának jelentős fokmérője a gyűjtemény anyag rendezésén és a kiállításokon való bemutatáson kívül a tudományos munkatársak tudományos működése is. Ennek bibliográfiáját következő kötetünkben közöljük, a múzeum kezdetétől fogva. (1960) KOMÁROMY JÓZSEF