A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

KOMÁROMY József: A diósgyőri vár rondellájában 1958-59-ben végzett régészeti kutatás

A DIÓSGYŐRI VÁR RONDELLA-ÁSATÁSA 159 emléknek országos költségen való nagyobb mérvű rekonstrukciójára csak azon esetben gondolhatunk, ha az állami tulajdont képező miiemléknek bizonyos meghatározott célú helyreállítása az államnak financiális érdekeit is szolgálja. Ezen helyzetből folyólag tehát csak olyan műemlék rekonstrukcióját hozhatjuk javaslatba, mely műemlék úgy kedvező fekvésénél, mint egyéb mellékkörülményeinél fogva is hasznosításra alkalmasnak látszik. Ilyen emlékünk, mely egyúttal állami tulajdont is képez, volna a diósgyőri vár. Ezen hajdani királyi üdülőül szolgált királyi vár, tekintettel minden hasznosítási szempontból előnyös fekvésére, modern kívánalmaknak megfelelő belső és külső elrendezéssel, teljesen rekonstruálva és akár főúri, akár közéleti nyilvános mulató vagy üdülő teleppé, avagy szanatóriummá kiépítve, kétségen kívül, az országnak régi fényében tündöklő páratlan műkincsévé volna varázsolható. Eszmém behatóbb tárgyalásához rajztárunkban talált régebbi adatok és 1894. évben végzett felméréseim felhasználásával rekonstruált egy vázlatos tervemet van szerencsém bemutatni ..." A bizottság előbb tájékozódni akart erre a beadványra arról, hogy milyen célra lehetne használni a kiépítendő várkastélyt és hogy Miskolc városa nem volna-e hajlandó az ügyet felkarolni. Az ügyiratot 1923. február 14-én, miután Miskolc várostól választ nem kaptak, ad acta tették.

26 Elmaradt így a Sztehlo-féle rekonstrukciós terv valóra váltása, amely — valljuk be — romantikus utánköltésével a lehetetlenre vállalkozott és kivetkőztette volna a várat eredeti állapotából. Ez az ügy teljesen elaludt, a Sztehlo-féle tervvel együtt. Ez volt egyébként az első rekonstrukciós kísérlete a diósgyőri várnak. 1926-ban Möller István terjeszt be részletes költségvetést 10 200,— pengő végösszegben a MOB-nak, az általa tervezett ásatás költségeként.

27 Möller a tervezett ásatást négy szakaszban tervezte: az elsőt a felső várnak külső részein, mintegy 5150 m

2 területen, a másodikat a várpalota udvarában mintegy 670 m

2 területen, harmadikat a várpalotának mintegy 1850 m

2 beépített területén a beomlott helyeken, végül a vár területén kívül, a külső várfalak mentén a várárokban, mintegy 780 m

2 területen. A MOB a kultuszminiszternek terjeszti fel Möller beadványát, azzal, hogy ha az ügy anyagi része rövid idő alatt elintézést nyer, az ásatások még abban az évben (1926) elkezdődhetnek .. . A válasz és a pénz biztosítása nem érkezett meg. Nyolc év múlva, 1934-ben a MOB-4Ó1 a miskolci erdőigazgatóság kéri a várrom pusztulásának meggátlását: „ .. .a vár tornyainak és összekötő falainak egyes részei az épülettől fokozatosan elválnak, majd később leszakadoznak, lehullanak. Különösen tavasz beálltával. Miután az erdőigazgatóság a várrom környékét parkíroztatta, azt karban tartva, az egész komplexumot erre a célra felfogadott várőr által őrizteti, így a várra évenkint tetemes összeget elköltve ezenkívül már nem áll olyan pénzösszeg rendelkezésére, hogy ezt a kiváló műemléket megóvja. Sürgős segítséget és támogatást kér, ellenkező esetben kénytelen lesz a várromot elzárni" — írja Lippóczy Béla erdőtanácsos. A kérésre Lux Kálmánt küldik ki, aki a helyszínt Lippóczy Béla és Szokoll András erdőfőmérnökkel beható vizsgálat alá veszi. Ebből a jelentésből idézünk: ,,. .. a várfalak az utóbbi néhány év alatt rohamos pusztulásnak indultak ... Nagy és súlyos változás, romlás mutatkozik a vár dny-i nagy tornyán,