A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

KOMÁROMY József: A diósgyőri vár rondellájában 1958-59-ben végzett régészeti kutatás

154 KOMÁROMY JÓZSEF lassú, talán százados átalakulás, melynek folyamán a belső sánc tornyos őrfalakat nyert, az egész szerves egésszé alakult s az óriási faépítmények helyét szilárd kőalkotások váltották fel. Várunk fő alapberendezése már bizonyára e korszakból származik (!), mert építészeti formái a kora középkor várstíljére vallanak. Főalakja négyszögű, sarkain őrtornyok láthatók .. ."

12 Megfigyelhető, hogy Szendrei szinte szó szerint ismétli Kandra Kabosit a „lassú átalakítás'', a „tornyos őrfalak", a „szilárd kőalkotás" és az „ezenkorból való" származás kifejezéseiben, tehát a legdöntőbb kérdésekben. A továbbiakban Szendrei azt írja, hogy a várat mint „a tatárok által elpusztított várunkat lakhatóvá kellvén tenni, azt még Eme bánnak újból fel kellett építtetnie" (!), és vitába is száll Möller István 1926. évi megállapításával, mely szerint „a külső várfalnak az építési kora nem előzhette meg István nádor idejét, a XIII. század végét." 13 Szendrei szerint ez a külső várfal még Ernye bán idejében, az 1270-es években készült, és hozzáteszi, hogy „a felső vagy belső várnak jelentékeny része iseni a XIV. század második felében és utolsó negyedében készült, hanem Ernye bán alatt még a XIII. században, majd befejeztetett István nádor alatt a XIV. század elején, amelyre aztán Nagy Lajos és Mária királyné alatt (1343—1395) között) kiegészítő és reáépítkezések történtek." (!)

li Möller István — Szendrei diósgyőri feldolgozásának megjelenése előtti évben — 1926-ban tartotta meg azt az előadását, amely a vár keletkezésének kérdésével foglalkozott.

15 Már maga az a tény, hogy Möllert a vár történeti anyagából csupán a keletkezés kérdése érdekelte, mutatja azt, hogy előtérbe lépett az építési probléma, és ebben a műegyetemi építésztanár kívánt világosságot deríteni. Möller volt az első, aki építészetileg nézte és szorosabb vizsgálattal közelítette meg a vár építési korának és szakaszainak problematikus kérdéseit, és így jutott el pl. ahhoz a megállapításához, hogy a „külső várfalnak az építési kora nem előzhette meg István nádor idejét, a XIII. századnak a végét" — (ezzel a megállapításával szállt szembe Szendrei), hozzátéve, hogy „a felső várnak építési módja lényegesen eltér az alsó várétól." Ö mérte meg a vár területét, amelyet kb. 7670 m

2-re, míg a négy saroktoronnyal ellátott „felső" várpalotaépületet 2532 m

2-re számította ki. A négyszög oldalainak mérésénél Möller az oblong-alaprajzban 55 m hosszúságot, az északi oldalon 46,60 m, a déli oldalon 44,60 m hosszat állapított meg. Ennek a felső várnak az építési idejét „elrendezésével, miként az abban az időben Franciaországban szokásban volt" a XIV. század második felére teszi. Megállapítja, hogy a felső várnak építési módja lényegesen eltér az alsó várétól, és arra a következtetésre jut, hogy a terméskő falak sima, faragott kővel való szegélyezéséből, az ajtó- és ablakkeretek, párkányok, gyámok, a boltozatbordák és tárnok tagozott faragott köveiből a várpalota felépítésének idejét még szorosabbra lehet tenni, ez pedig „egybehangzóan a XIV. század utolsó negyedére" mutat... Megállapítja, hogy a várpalota egyemeletes volt. „Az alsó emelet, mely a cselédségnek szolgált, ma nagyobbára törmelékkel van betemetve. A felső emeleten voltak a királyi és egyéb lakosztályok, a lovagterem és a kápolna szépen boltozott helyiségei. A négy sarkon elhelyezett tornyok több emeletesek, melyekre a feljutást a délkeleti és az északkeleti toronyban csigalépcsők közvetí-