A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)
KOMÁROMY József: A diósgyőri vár rondellájában 1958-59-ben végzett régészeti kutatás
A DIÓSGYŐRI VAR RONDELLA-ASATASA 155tették a második emeletig. A tornyok körül többréteges gyámokon nyugvó védőfolyosókat helyeztek, ugyanilyenekkel látták el a tornyok közötti várfalakat is ... A feljáró a várudvarba a lovagterem alatt közvetlenül az é. ny. torony mellett volt. A kapubélésben baldachinos felépítésű ülőpadok voltak elhelyezve ... A lovagterem, mely a felsővár északi oldalán a tornyok közötti részt teljesen kitölti, 26 m hosszú, 13 m széles méretben épült, tehát pontosan 1:2: arányban, 338 m 2 alapterülettel, eredetileg három beállított oszloppal két hajóra osztva, tágas boltállással, melynek indításai és homlokívei részben még megmaradtak. A tornyok közötti többi szárnyak emeleti helyiségeit is boltozták, mégpedig magasabbra a már előzőleg boltozott emeleti toronyszobák keresztboltozatainál. A még látható boltindításokból következtetve megállapítható, hogy a toronyszobák boltozatait utólag szintén felemelték. A kápolnát a keleti szárnyba helyezték felső és alsó emelettel. Ezeket az emeleti padozatba vágott négyszögű nyílás kötötte össze. Az alsó kápolna a cselédségnek szolgált. A szentély a szabályos nyolcszög öt oldalával zárult, mely kiszögelésképpen a felső várfal elé volt helyezve. A várudvar 673 m 2 terjedelmű volt, három oldalán az emeleti helyiségekhez vezető kőgyámokon nyugvó közlekedő folyosó vette körül." Fejtegetéséhez hozzáteszi még, hogy „a diósgyőri vár a XIV. század várrendszerének nálunk ritka példánya, az ország egyik legnevezetesebb műemléke", s hogy rombadűlése óta nincsen felkutatva. A halomra gyűlt törmelék pedig értékes épületrészeket is fedhet el, melynek szabaddá tétele eddig ismeretlen adatokat és becses leleteket is hozhat napvilágra. (A várfeltárás eddigi történetét külön fejezetben fogom vázlatosan ismertetni és látni fogjuk, hogy a későbbi évek folyamán valóban jelentős leletek is kerültek elő.) 1942-ben Dercsényi Dezső foglalkozik a várral, az eddigi kutatóknál sokkal elmélyültebben és reálisabb elemzéssel, valamint újabb történeti és építési adatok felkutatásával. 16 Dercsényi Dezső azt írja, hogy a honfoglaláskori földvárat István nádor a XIII. század végén síkföldi várrá építi ki, ebből származik a ma is álló, alsó vár fala. Nagy Lajos Ambrus mestert küldi Diósgyőrbe a szükséges építkezések elvégzésére, s hogy e nagyszabású építkezések hosszú ideig tarthattak, mert 1378-ban a király Ambrus mestert Eperjes védőfalainak az építésére küldi. 17 „Diósgyőr — írja — négyzetes alakú síkföldi vár volt. Négy sarkán többemeletes torony védte, az általuk alkotott négyszöget töltötte ki a vár. Alsó falait — ismétli — a XIII. század végén építették, alattuk, mint a vár egyik legfontosabb védővonala, a Szinvapatakból megtöltött (így) várárok húzódott. A négy hatalmas saroktorony között elterülő felső vár több mint 2500 m 2 területet foglalt magába." Megállapítja, hogy a várpalota egyemeletes volt és a lovagteremről megjegyzi, hogy ez volt a vár legpompásabb helyisége, melyet a három oszlop két hajóra osztott. A vár típusának kérdésében a következőket írja: „A diósgyőri vár fentebb említett típusa a síkföldi vár négysaroktomyos formája nem hazánkban alakult ki, hanem általában az angol—normann várépítészetből, az ún. fceep-ből, a négysaroktornyos erődből származtatják, melynek egyik legkorábbi példája a rochesteri keeptorony a XII. század közepén épül. Diósgyőrhöz hasonló négysaroktornyos vártípus elterjedt volt Franciaországban is, de Olaszországban is