A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

NAGY Dezső: Az izsófalvi „őrdöngős bányász” (Adatok a folklorizáció kérdéséhez

140 NAGY DEZSŐ Jósvai: „Velem történt. Szégyen, de elmondom. Bementem Barnóczky udvarába és biztatott, hogy lovagoljam meg a tilót. Katonaember voltam, hát csak egy falóval elbírok — gondoltam. Ráültem és a tiló felnyargalt velem a partra, onnan vissza, majd az udvaron lehajintott, mint egy valóságos ló. Futottam hazáig. Megbűvölte a tilót Barnóczky." Ka j ser: „Barnóczky lenn a bányában egyszer azt mondta, hogy üljenek rá a bányabakra (ez egy fa-alkotmány) és megindította a bakot. A bak ment is. Láttam. A bányászok persze leugráltak róla és azóta elkerülték azt a helyet." Az eltűnt biciklikerék Az eddig elmondottakban semmi irracionális, alogikus elem nem merült föl, ami különösebb magyarázatot igényelne, miután Barnóczky felfedte tréfáinak reális motívumait. Az alábbiakban lesz egy irracionális momentum, amit Barnóczky „megérzésnek" nevez, de ez is feloldható. Természetesen nem kívánjuk vulgáris módon tagadni bizonyos, Barnóczkyban meglevő, néha tudatosan alkalmazott hipnotikus tulajdonságokat, amelyet további történeteiben is megfigyelhetünk, főleg az adatközlők által elmondottakban. A gondolatátvitel példái sem ismeretlenek a hiedelmekkel átszőtt népi közösségekben. Barnóczky: „Ez 1957-ben történt. Itthon babráltam a ház körül. Jön haza a fiam, s mondja, hogy biciklijének első kerekét ellopták, míg bement a vendéglőbe egy pohár sört meginni. Nem hittem a fiamnak — biztos mulattál? De a barátai erősítgették, hogy valóban csak egy pohár sört ivott. — Na, akkor holnapra meglesz. Nem hitte senki. De én biztos voltam a dologban. A megérzésem súgta, merre kell keresnem. Papp Gézát gyanítottam. Vettem a félméteres fekete kisvesszőmet — amit a bábutáncoltatáshoz használtam — és azt mondtam a veszszőnek: mutasd az utat! De nem a vessző mutatta, hanem a saját érzésem. Miikor odaértem, kérdezem az anyját: hol van Géza? — Alszik! — Keltse föl. Hát jön is ki Géza, és mikor meglátott, egyszeribe elájult. — Mondom az anyjának, nem csinálok semmit, de egy félórán belül legyen nálam a kerék! De a falubelieik tudták, hogy miért megyek hozzájuk, ha nem is szóltam róla, mert elterjedt a híre, hogy elővarázsolom a tettest. — Még azt mondtam neki: én ördögrnester vagyok, te meg zsivány vagy. így aztán összetalálkoztunk. Mondták is neki a népek: — Te Géza, vigyázz a Barnóczkyra, mert felültet a biciklire és a pokolra küld. Mondanom sem kell, hogy az anyja egy félóra múlva a kötényébe takarva hozta a biciklikereket. Azóta nagy respektusom volt a faluban és a bányászok között." Pongrácz: „Barnóczkynak a fiától ellopták a biciklikerekét. Kérdezi az apja: Te, hol van ennek a biciklinek az első kereke? — Nem tudom, ellopták. — No nézzük