A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

LAJOS Árpád: Díszes fafaragás a Hór völgyén

106 LAJOS ÁRPAD A kiegyelés és nagyolás vágóeszközei: félkézbalta, faragó bárd régi és új. A díszítésben levő mennyiségi és minőségi eltérések a készítmények értékesítésében bizonyos megosztást eredményeztek. Mester és mester közt különbség volt Cserépfalun is. Akik kiválóbbak voltak a cifrázásban, azok inkább a közeli helyeken biztosítottak vevőket. Akik viszont kevésbé cifráztak, s inkább egyszerű, bár tökéletesen kidolgozott eszközöket faragtak, készítményeiket távolabb értékesítették. Persze, volt eset arra is, hogy egy-egy család a termelés és értékesítés mindkét módját választotta. A famunkák forgalombahozásának három módja volt: szekerezés távolra, szekerezés közelre és házalás gyalog. Az Alföldre inkább csak simán faragott, egyszerű gazdasági eszközöket szállítottak, s adták el őket. A cifrább portékákat szekerén két nagyobb piacra vitték: Egerbe és Mezőkövesdre, mégpedig vásári alkalmakkor, hadd kerüljön vevő minél több községből. Gyalogosan úgy házaltak, hogy hátikosárral járták be a még közelebbi helységeket. Egy nap alatt egy-egy községet fel tudtak keresni. Be-beszóltak. Ha aztán volt otthon valaki, megindult az adás-vétel, igen sokszor csere formájában. — Vesznek-e 4 Vonószék