A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

LAJOS Árpád: Díszes fafaragás a Hór völgyén

DÍSZES FAFARAGÁS A HÓR VÖLGYÉN 107 5 Taposó eszterga ^\j ossót (orsót), vesznek-e guzsalyat? — Mennyiér aggyá? — Mit ad eerte? — Kukoricát. Jaó lesz-e? — Hagy menjen... Jó volt a kukorica is. Kellett a hízónak. A cserekereskedés ment a távoli alföldiekkel is. Pénz helyett gyakran búzát, vagy egyéb gabonaneműt hoztak haza szekereiken (2. kép). A fafaragás szépmíves háziiparrá fejlesztésének döntő oka az anyagi kényszerűség volt. De a szépre való törekvésnek érzelmi okai is voltak. A díszes kidolgozásban igen nagy szerepe volt az ajándékozó szeretetnek. A szerelmes legény, vagy a szerető apa, nagyapa a legszebb tárgyakat szeretteinek készítette el. A cserépiek tehetséges kezét nemcsak a gondoskodó ész, hanem az ajándékozó szív is vezette. Kézi eszterga (orsóeszterga) segédeszközével, a vonóval.