A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

LAJOS Árpád: Díszes fafaragás a Hór völgyén

DÍSZES FAFARAGÁS A HÓR VÖLGYÉN 105 2 A cserépfalusi díszes fatárgyak terjedési irányai. XX. sz. eleje. TAR.D SZIHALOM S MAGYARÁZAT* ) SZÁLLÍTÁS PIACRA SZEKERÉN ) HÁZALÁS GYALOG ^ KÖZVETETT TERJESZTÉS szetesen, a munka nehezét a férfi végezte, a nő a kész darabok simításában, csiszolásában tűnt ki. Legkiválóbb fafaragók a Madarász-hadbeliek voltak. Ma is büszkén emlegetik az utódok nevük népszerűségét a vevők körében. Hogy is dicsérgették a vásárlók a szép portékát? „Nézzétek csak! Ez is madarászos. Ennye de szép, a teremburáját! Meg kék venni." Ami már kevésbé tetszett, arra azt szokták mondani: „No, ez mán nem madarászos..." A Madarászok híre ma is széleskörű. Csak sajnos, a had népessége egyre gyérül. Láthatjuk a leszármazási táblázat egy részletét. Nem valami kedvező képet mutat. Egyébként jó példa a szakmabeliek és más foglalkozási ágból származók keveredésére (1. kép). A feltüntetett nevek Cserépfalu 1703 óta vezetett matrikulájában mind szerepelnek. Azt bizonyítják, hogy a famívesség régi mesterség Cserépfalun. E szakág eredetét a díszítésben a hagyományos formakincs értékeinek következetes alkalmazása is bizonyítja.