A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

LAJOS Árpád: Díszes fafaragás a Hór völgyén

104 LAJOS ÁRPÁD HADARÁSZ ISTVÁN - CYCRGY ERZséac 11.24 MADARAS: ISTVÁN -Pecm DBRDA JÚLIA ISAJ MADARÁSZ MIHÁLY - BOLDIZSÁR MARI. MADARÁSZ ESZTER - ERDŐS L AJOS 492 MADARÁSZ LAJOS - RADVAI TÓTH JÚLIA 4f26 MADARÁSZ ILONA - HÜV£LYES SÁNDO* MADARÁSZ IBOL YA UÜVCLYES hona Részlet Madarászuk családfájából. (Az évszámok a házasságkötések idejét jelzik.) fát, megosztva, szinte falvanként eltérő háziipari szakágakat fejlesztettek ki, csakhogy megélhetésüket biztosítsák. így lettek a bükkzsérciek „meszesek" (mészégetők és szállítók), a szomolyaiak kőfaragók, a noszvajiak „hátisok" (hátikosárfonók, a bogácsiak kőművesek, a váraljaiak favágók. A fafaragás iparrá válása Cserépfalun belül is sajátos körülmények közt következett be. A község módosabb családjai földművesek voltak kezdettől fogva. Akiknek viszont nem jutott föld, vagy mészégetésből, vagy famegmunkálásból éltek. E két háziipar megosztása családról családra, illetőleg rokonságról rokonságra hagyományozódott. A mészégetés elég jól jövedelmezett, de azt a hat-hét kemencét, mely a Hór patak erdei szakasza mentén égett, a mészégetők mint családi örökséget őrizték. A fafaragásra szorulóknak arra kellett törekedniük, hogy portékáikat kedvelt árucikké tegyék. A piacképességet úgy érték el, hogy a fafaragást minőségi munkává tették, s ezzel bizonyos szakmai elkülönülést értek el. Fatárgyakat a Bükkalján mindenütt tudtak csinálni, de a cserépfalusiak a legkülönbek voltak. Termékeiket, különösen a gazdasági faeszközöket messze délre el tudták szállítani, értékesíteni tudták, de a közeli tájakon is tudtak piacot teremteni, mégpedig a díszműves fatárgyakkal. A fafaragást művelő családok (Madarászok, Boldizsárok, Erdősök stb.) szívesen léptek egymással rokonságba, már azért is, hogy őrizzék, fejlesszék a szakmát. De kerültek közéjük elszegényedett földműves családok sarjai is (Derdák, Tóthok közül) főként nőágról — és kisebb számban mészégető családokból származó leányok (főként a Lukács-hadból). Ügyes fafaragó emberhez könnyen adta lányát a szülő. „Ereggy csak el hozzá jányom! Jaó kenyér van a kéziben ... nem bánod meg. .." Az élettárs egyúttal jó munkatárs is volt. Termé-